Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
Új és régi szekták bámulatra méltó aktivitást fejtenek ki ma is. Missziós küldetéstudatuk, buzgóságuk és a tagok közti hangsúlyozottan szívélyes kapcsolat nagyon hatásos, de nagyon félrevezető is egyúttal. Minden elismerés ellenére gyakran az az ember benyomása, hogy itt valami mégsem stimmel. A legtöbb ember számára nehézséget okoz, hogy a szektát, mint olyat felismerje - ez az írás éppen ezért ebben kíván segítségül szolgálni az olvasónak. Nyelvkutatók feltételezése szerint a „szekta” elnevezés két latin szóból eredhet: 1. „sequi” = követni, ami azt jelentené, hogy a „szektás" ember egy „követő”, sőt valószínűleg egy neves személyiség feltétel nélküli követője; illetve, 2. „secare" = levágni, ami azt jelentené, hogy a szekták egy nagy egész, egy nagy egyház levágott részei lennének. Azonban egy vallási közösséget nem lehet csak azért szektának nevezni, mert az egy nagy egyházhoz viszonyítva kicsi. Például hozhatjuk itt a baptistákat, akik Svájcban, Németországban csak egy kis szabadegyházat, míg az Egyesült Államokban a legnagyobb egyházat alkotják. Le kell szögezni, hogy sem a nagyság, sem az állami el(nem)ismertség nem dönti el, hogy szektával vagy bibliai gyülekezettel van-e dolgunk. Ez a két latin szó nem mond ki semmit a szekta lényegéről. Maga az Újszövetség sem ad világos definíciót a szektákról. Az aiQEotg (aireszisz) szó kilencszer fordul elő az Újszövetségben, és különböző embercsoportokra használja ezt a szót az Ige: 1. A farizeusokra és szadduceusokra (Csel 5,17; 15,5) 2. A hamis tanítókra, illetve tanításra (Csel 24,14; 26,5; 2Pt 2,1) 3. Jézus tanítványaira (Csel 24,5; 28,22) Két helyen pedig az aireszisz szó pártoskodást jelent (1 Kor 11,19; Gál 5,20). Hogy megtudhassuk, mi is valójában a szekta, a tipikus és lényegi vonások felől kell tudakozódnunk, a felismeréseinket a Szentírás egészének fényénél ellenőriznünk. Ehhez mindenesetre jó bibliaismeret szükséges, hiszen a szekták is a Bibliát szokták tanításuk és mozgalmuk koronatanújául hívni. S mivel a tévedés mellett igazat is állítanak, általában nem elég egy ilyen vonásra felhívni a figyelmet, tehát legyen itt is több megnevezve belőlük: Mik az alapvető vonásai egy szektának? 1. A fő ismertető jegyek egyike, ha nem a teljes Bibliát tekintik az isteni üdvkinyilatkoztatás egyedüli forrásának, hanem a Szentírás mellett még más tanítási forrásokat is mérvvadónak és alapvető jelentőséggel bírónak tesznek meg, mint például más könyveket, rendelkezéseket, hagyományokat, „kinyilatkoztatásokat”, „látomásokat” és külön tanításokat. A saját tanítás támogatása érdekében gyakran a Bibliát is önkényesen magyarázzák. A Biblia azonban azt tanítja: „Viszont ha akár mi, vagy akár egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdettünk, átkozott legyen! Amit előbb mondottunk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, mint amelyet elfogadtatok, átkozott legyen” (Gál 1,8-9). Tehát: Egyedül a Biblia! Nem: „A Biblia és...”! 2. Fel lehet továbbá ismerni a szektát arról, hogy Jézus Krisztus, aki meghalt a mi bűneinkért és feltámadott a halottak közül, nem áll a tanítás és az életgyakorlat abszolút középpontjában. Isten és ember között további „üdvközvetítőkre” van szükség, úgy mint angyalokra, „szentekre”, „meghatalmazottakra” és „prófétákra”, ami által megtagadtatik Jézus Krisztus egyedülállósága és az Ő váltságműve. A Biblia tanítása szerint: „Nincs üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözölhetnénk” (Csel 4,12). Tehát: Egyedül Jézus Krisztus! Nem: „Jézus és..."! 3. Szektáról kell beszélnünk, ha azt tanítják, hogy a bűnös ember nem egyedül Isten kegyelméből mentetik meg, hanem még különleges „üdvszerekhez” kell folyamodnia, mint a jó cselekedetek, ünnepnapok tartása, étkezési szabályokhoz való igazodás, áldozatbemutatás, böjtölés, megkeresztelkedés és egyéb rítusok. Ha azonban Isten kegyelmét az embernek ki kellene érdemelnie, akkor az többé nem is lenne kegyelem. A keresztyén nem azért cselekszik jót, hogy megigazuljon, hanem azért, mert már megigazult! A Biblia azt tanítja: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2,8-9). Tehát: Egyedül kegyelemből! Nem: „Kegyelem és..."! 4. Ha nem tanítják, hogy az ember egyedül a Jézus Krisztusba és az Ő váltságmüvébe vetett hit által igazul meg Isten előtt, és nem még valami emberi cselekedet, valamilyen társadalmi, vallásos vagy kultikus követelmény betöltése, emberi hozzájárulás által. És ez nem biblikus, hanem hamis tanítás. A bűnös sok-27 Mi a szekta?
