Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 1. szám

Új és régi szekták bámulatra méltó aktivitást fejtenek ki ma is. Missziós küldetéstudatuk, buzgóságuk és a tagok közti hangsúlyozottan szívé­lyes kapcsolat nagyon hatásos, de nagyon félrevezető is egyúttal. Minden elismerés ellenére gyakran az az ember benyomása, hogy itt valami mégsem stimmel. A legtöbb ember számára nehézséget okoz, hogy a szektát, mint olyat felismerje - ez az írás éppen ezért ebben kíván segítségül szolgálni az olva­sónak. Nyelvkutatók feltételezése szerint a „szekta” elnevezés két latin szóból eredhet: 1. „sequi” = követni, ami azt jelen­tené, hogy a „szektás" ember egy „követő”, sőt valószínűleg egy ne­ves személyiség feltétel nélküli kö­vetője; illetve, 2. „secare" = levágni, ami azt je­lentené, hogy a szekták egy nagy egész, egy nagy egyház levágott részei lennének. Azonban egy vallási közösséget nem lehet csak azért szektának ne­vezni, mert az egy nagy egyházhoz viszonyítva kicsi. Például hozhatjuk itt a baptistákat, akik Svájcban, Né­metországban csak egy kis sza­badegyházat, míg az Egyesült Ál­lamokban a legnagyobb egyházat alkotják. Le kell szögezni, hogy sem a nagyság, sem az állami el­­(nem)ismertség nem dönti el, hogy szektával vagy bibliai gyü­lekezettel van-e dolgunk. Ez a két latin szó nem mond ki semmit a szekta lényegéről. Maga az Újszövetség sem ad világos defi­níciót a szektákról. Az aiQEotg (ai­­reszisz) szó kilencszer fordul elő az Újszövetségben, és különböző em­bercsoportokra használja ezt a szót az Ige: 1. A farizeusokra és szadduceu­­sokra (Csel 5,17; 15,5) 2. A hamis tanítókra, illetve taní­tásra (Csel 24,14; 26,5; 2Pt 2,1) 3. Jézus tanítványaira (Csel 24,5; 28,22) Két helyen pedig az aireszisz szó pártoskodást jelent (1 Kor 11,19; Gál 5,20). Hogy megtudhassuk, mi is valójá­ban a szekta, a tipikus és lényegi vonások felől kell tudakozódnunk, a felismeréseinket a Szentírás egé­szének fényénél ellenőriznünk. Eh­hez mindenesetre jó bibliaismeret szükséges, hiszen a szekták is a Bibliát szokták tanításuk és moz­galmuk koronatanújául hívni. S mi­vel a tévedés mellett igazat is állíta­nak, általában nem elég egy ilyen vonásra felhívni a figyelmet, tehát legyen itt is több megnevezve be­lőlük: Mik az alapvető vonásai egy szektának? 1. A fő ismertető jegyek egyike, ha nem a teljes Bibliát tekintik az isteni üdvkinyilatkoztatás egyedüli forrá­sának, hanem a Szentírás mellett még más tanítási forrásokat is mérv­­vadónak és alapvető jelentőséggel bírónak tesznek meg, mint például más könyveket, rendelkezéseket, hagyományokat, „kinyilatkoztatá­sokat”, „látomásokat” és külön ta­nításokat. A saját tanítás támogatá­sa érdekében gyakran a Bibliát is önkényesen magyarázzák. A Biblia azonban azt tanítja: „Vi­szont ha akár mi, vagy akár egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdettünk, átkozott legyen! Amit előbb mondottunk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, mint amelyet elfogadtatok, átkozott legyen” (Gál 1,8-9). Tehát: Egyedül a Biblia! Nem: „A Biblia és...”! 2. Fel lehet továbbá ismerni a szektát arról, hogy Jézus Krisztus, aki meghalt a mi bűneinkért és feltá­madott a halottak közül, nem áll a tanítás és az életgyakorlat abszolút középpontjában. Isten és ember között további „üdvközvetítőkre” van szükség, úgy mint angyalokra, „szentekre”, „meghatalmazottak­ra” és „prófétákra”, ami által megtagadtatik Jézus Krisztus egyedülállósága és az Ő váltság­­műve. A Biblia tanítása szerint: „Nincs üd­vösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözölhet­nénk” (Csel 4,12). Tehát: Egyedül Jézus Krisztus! Nem: „Jézus és..."! 3. Szektáról kell beszélnünk, ha azt tanítják, hogy a bűnös ember nem egyedül Isten kegyelméből mentetik meg, hanem még különle­ges „üdvszerekhez” kell folyamod­nia, mint a jó cselekedetek, ünnep­napok tartása, étkezési szabályok­hoz való igazodás, áldozatbemuta­tás, böjtölés, megkeresztelkedés és egyéb rítusok. Ha azonban Isten kegyelmét az embernek ki kellene érdemelnie, akkor az többé nem is lenne kegyelem. A keresztyén nem azért cselekszik jót, hogy megiga­­zuljon, hanem azért, mert már megigazult! A Biblia azt tanítja: „Hiszen kegye­lemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándé­ka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2,8-9). Tehát: Egyedül kegyelemből! Nem: „Kegyelem és..."! 4. Ha nem tanítják, hogy az ember egyedül a Jézus Krisztusba és az Ő váltságmüvébe vetett hit által igazul meg Isten előtt, és nem még valami emberi cselekedet, valamilyen tár­sadalmi, vallásos vagy kultikus kö­vetelmény betöltése, emberi hoz­zájárulás által. És ez nem biblikus, hanem hamis tanítás. A bűnös sok-27 Mi a szekta?

Next

/
Thumbnails
Contents