Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
Az elbukott testvért, a kificamodott tagot helyére kell tenni, hogy újra ép legyen a test. A hívők között nincs helye a szeretetlen ítélkezésnek, csak a kölcsönös szerető figyelmeztetésnek. Nem ütni kell, tovább ficamítani az amúgy is szenvedőt gyakori frázisainkkal: „Na ugye, előre megmondtam, hogy ez lesz! Most utolért Isten büntetése, hát csak szenvedj!” - hanem gyógyítani! Ez nem jelenti a bűn elkenését. Rá kell világítanunk tettére, és felszólítani annak elhagyására, elrendezésére. Őszinteség és szeretet, szelídség szellemével párosulva. A szó magában hordozza még az átalakítás fogalmát is. „Valamilyen meglévő dolgot megváltoztatni, átalakítani egy kitűzött célhoz” - olvassuk az egyik szótárban. így formálta át a nagy Fazekas a már kész edényeket „a harag edényeivé”, mert „haragját akarta megmutatni, és hatalmát megláttatni (megismertetni)” (Róm 9,22). Erre utal Komjáthy Benedek (1533) „újonnan megcsinálás” visszaadása. (A katartidzó további helyei az Újszövetségben: Mt 21,16; Mk 1,19; Lk 6,40; 2Kor 13,11; ITesz 3,10; Zsid 10,5; 11,3; 13,21; lPt 5,10.) Az ajándékok nem a világ rendbehozására, helyreigazítására, átalakítására adattak, hanem „hogy felkészítse a szenteket”. A szentekre irányul, nem a világ evangélizálására. (Természetesen arra is szükség van, de arról az evangéliumról Pál a Római levélben ír.) A következő két mellékmondat meghatározza a felkészítés célját és értelmét: „a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére” (12.v.). A szolgálat munkája megkívánja annak ismeretét, hogy min munkálkodjunk. Ma az isteni üdvterv kegyelem illetve titok háztartásában élünk, amelyben az ехикт^окх (ekklészia - Gyülekezet) kihívása, a Test építése folyik. Ezt világosan és határozottan kell látnunk, mert ma a Királyság dolgaiban való fáradozás a szomszéd házának építését jelenti. A rendbehozás és a szolgálat végső célját a harmadik mellékmondat határozza meg. Ez pedig: „a Krisztus testének építése”. A Test fölépítéséről, épüléséről még kétszer szól Pál apostol a 4. fejezetben: „... a maga fölépítésére szeretetben” (16.v.), mert csak „a szeretet épít” (lKor 8,1); „Egyetlen rossz szó ki ne jöjjön a szátokon, hanem sokkal inkább az, ami alkalmas az építésre” (29.v.). Az első nagy egység a 4. fejezetben a Szellemé, a második a hité. Az első mértéke a Krisztus ajándékának mértéke, a másodiké a Krisztus teljessége nagykorúságának mértéke. Az új szolgálat munkája, a hit központi megállapítása felé irányítja a szenteket. Ez a lényeg így fogalmazódik meg a 13. versben: „az Isten Fia megismerése”. A verset bevezető „hit egysége” is ezen a megismerésen nyugszik. Ez nem egy hitvallás elfogadását jelenti, amit az úgynevezett ökumenikus zsinatokon fogalmaztak meg. A Test tagjainak Krisztus irányába, Isten Fia felé fordulásában nyilvánul meg. Ha ez megvalósul, akkor a nézőpont, a szemlélődés helye más és más lehet, attól függően, hogy ki hol áll, de a lényeg egy lesz: mindenki szíve Krisztus felé fordul. És ez a döntő! Az éniyvcaoig (épignószisz) - megismerés teljes tudást, ismeretet jelent. Delitzsch megfogalmazása szerint: „Nem beszélhetünk hamis épignószisz-ról, mert a szóban benne van az, hogy a nyert ismeret erőteljes hatással van a személyre.” Első helyen nem a fejre, az észre, hanem a szívre. Itt a szív alatt az egész embert értjük, érzelmi, értelmi, akarati világával együtt. Külön hangsúlyt érdemel az „Isten Fia” kifejezés. Az Ő megismerése azt jelenti, hogy tőle vagyunk érintve. Az isteni fény fentről tör be életünkbe, és hitre jutunk. Ez kimondhatatlan örömmel tölti be egész lényünket, mert kapcsolatba kerültünk Istennel, és tudunk imádkozni. A puszta ész-tudás még nem ismerés. Az isteni fény pedig mindig gyakorlati változást hoz egy ember életében. Isten-élményben lesz része, mert a megismerés átélés. Ha ez nem következik be, akkor holt az ismeret. A fénnyel együtt isteni erő és dicsőség hatol a szívbe szeretettel párosulva. Az isteni szeretet pedig betölt, munkálkodik, épít. 25
