Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. szám
SZERELEM * HAZASSAG * CSALAD Melody Green Barátság; vagy házasság hitetlennel? (I.) A világosság és a sötétség „közössége” „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában...” 2Korintus 6,14 Első pillantásra talán fölöslegesnek tűnik erről a témáról írni. Ha valaki őszintén szereti Istent, képtelen egész életét olyan emberrel leélni, alá nem szereti az Urat. Sajnos azonban ez nem mindig van így! Szinte naponta érkeznek hozzám levelek olyan asszonyoktól, akik kétségbeesetten próbálják Istent teljes odaadással szolgálni, de nem tudják, mivel férjük a világot szereti és azt szolgálja. Ezt a cikket elsősorban keresztyén nőknek, hívő leányoknak szántam, mert lelkigondozói munkám során azt tapasztaltam, hogy sokkal gyakrabban követik el ezt a hibát, mint a férfiak. Az itt leírt problémák és elvek természetesen érvényesek minden hívő keresztyén emberre, aki arra gondol, hogy olyan emberrel kezd barátságot, aki az Úr Jézust nem szereti teljes szívéből, vagy aki hitetlennel kötendő házasságra gondol. A cikk elsősorban nem olyanoknak szól, akik megtérésükkor már házasok voltak. Olyan egyedül élő keresztyénekhez szólok, akik előtt még nyitva áll a barátság és a házasság kérdése. Missziói randevú Nem tudom, ki találta ki a „missziói randevú” fogalmát, de szívesen élek vele, mert azt fejezi ki, amire gondolok. Képzeljük el, hogy van egy fiatal lány, telve Isten iránti szeretettel, aki elmegy egy bennszülött törzshöz, hogy elvigye az evangéliumot az elveszetteknek. Egy idő múlva különösen szívére nehezedik a törzsfőnök jóképű fiának sorsa. Úgy tűnik, hogy a fiatalember érdeklődik Isten iránt, ezért a lány foglalkozni kezd vele abban a reményben, hogy az Úr Jézushoz vezetheti. Aztán, még mielőtt bárki is számítana rá, a missziói társaság kap egy levelet, amelyben a lány közli, hogy férjhez akar menni és nem tér vissza hazájába. A fiatalember megtért? Nem, tulajdonképpen még nem, de a lány meg van róla győződve, hogy ez már csak rövid idő kérdése. Közben „rettenetesen boldogan” készül arra, hogy a kunyhójába költözzék, amely tele van bálványokkal (ezeket a lány természetesen nem fogja imádni), és csodálatosan szép közös jövőről álmodozik. Szerinted milyen kilátásai vannak a valóban boldog életre? Mi a véleményed az Űr iránti állítólagos szeretetéről? Viselkedése nem mond-e ellent mindannak, amiben állítólag hisz? Merem állítani, hogy minden házasság egy egyszerű találkozással kezdődik. Ezen a ponton sok keresztyén becsapja önmagát. Azt hiszik, hogy nyugodtan együtt járhatnak egy hitetlennel mindaddig, amíg nem „túl komoly” a dolog. Magukban megállapítják: „Igazán nem árthat, ha egyszer-kétszer elmegyek vele. Talán elvezethetem az Úrhoz. Egy kis szórakozás, egy kis flört, mi rossz van abban? Természetesen csak hívő emberrel vagyok hajlandó házasságot kötni.” De még mielőtt észbe kapnának, egymásba szeretnek. Kétségbeesetten próbálják kapcsolatukat és a közelgő esküvőt önmaguk, barátaik és Isten előtt igazolni. Egyet mondhatok: az a keresztyén, aki olyan meggondolatlan, hogy hajlandó hitetlen emberrel randevúzni, elég meggondolatlan ahhoz is, hogy házasságra lépjen vele! 113
