Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. szám
„Urunk, taníts minket imádkozni!” így szóltak a tanítványok Jézus Krisztushoz - olvashatjuk a Bibliában (Luk 11,1). Ezzel azt tanúsították, hogy maguktól nem tudtak imádkozni. Meg kellett tanulniuk. Imádkozni tanulni - nos, ez valahogy ellentmondásosnak tűnik. Mert vagy annyira tele van szívünk, hogy kibuggyan belőle magától az imádság, vagy pedig soha nem tanulunk meg imádkozni. Ez azonban veszélyes tévedés, amely napjaink keresztyénségében ugyancsak elterjedt, hogy természettől fogva tudunk imádkozni. Összetévesztjük a kívánást, remélést, sóhajtozást, panaszt, örömujjongást - mindazt, amire szívünk önmagától is képes - az imádsággal. Ezáltal azonban összetévesztjük a földet az éggel, az embert Istennel. Mert az imádság nem azt jelenti egyszerűen, hogy kiöntjük szívünket, hanem azt, hogy akár teli, akár üres szívvel, megtaláljuk az utat Istenhez, és vele beszélünk. Erre pedig senki sem képes önmagától: ehhez Jézus Krisztusra van szükségünk. A tanítványok imádkozni akarnak, de nem tudják, hogyan kell azt tenniük. Nagy kínszenvedés lehet, ha beszélni akarunk Istennel és nem tudunk, ha Isten előtt némának kell maradnunk, ha érezzük, hogy minden kiáltás önmagunkban hangzik el, és hogy szívünk és szánk visszás nyelven szól, amit Isten nem akar hallani. Ebben a nyomorúságban embereket keresünk, akik segíthetnek, akik tudnak valamit az imádságról. Bárcsak lenne valaki, aki imádkozni tud, aki magával vinne minket imádságába, akivel együtt mondhatnánk az imádságot - ez segítene rajtunk! Tapasztalt keresztyének kétségkívül sokat segíthetnek nekünk ebben, de ők is csak Jézus Krisztus által tudják tenni, aki nekik segít és akihez minket is utasítanak, ha valóban igazi tanítók. Ha Jézus Krisztus bevesz minket imádságába, ha vele együtt mondhatjuk az ó imádságát, ha ö visz magával az ó útján bennünket Istenhez és megtanít imádkozni, akkor szabadulunk meg az imanélküliség gyötrelmétől. Jézus Krisztus azonban éppen ezt akarja. Velünk akar imádkozni, mi az Ö imádságát mondjuk, és ezért boldogok lehetünk és bizonyosak abban, hogy Isten meghallgat minket. Ha akaratunk, teljes szívünk részt vesz Krisztus imádságában, akkor imádkozunk helyesen. Csak Jézus Krisztusban tudunk imádkozni, csak Ővele hallgattatunk meg. Meg kell tehát tanulnunk imádkozni. A gyermek megtanul beszélni, mert édesapja beszél hozzá. Édesapja nyelvét tanulja meg! Ugyanígy tanulunk meg Istenhez szólni, mert Isten szólt és szól hozzánk. A menynyei Atya nyelvén tanulnak meg gyermekei vele beszélni. Isten tulajdon szavait utána mondva kezdünk el Őhozzá imádkozni. Nem saját szívünk csalárd és zavaros nyelvén, hanem azon a világos, tiszta nyelven, amelyen Isten Jézus Krisztusban szólt hozzánk. Ezen a nyelven beszéljünk Istenhez, mert ő ezt akarja hallani. Istennek Jézus Krisztusban hozzánk szóló szava a Bibliában található. Ha biztonsággal és örömmel akarunk imádkozni, akkor legyen imádságunk szilárd alapja a Szentírás. Mert így tudjuk, hogy maga Jézus Krisztus, az Isten Igéje tanít minket imádkozni. Az Istentől jövő szavak a lépcsőfokok, amelyeken elindulva Istenhez jutunk. Belső szoba Se fala nincs, se ajtaja, csak csöndje van és ragyogása, melege és simogatása, mégis - ritkán lépsz be oda. Tudod még, merre e szoba? F. L. 105
