Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
az ő Fiában, de csak távolról követed az Úr Jézust, mint Péter az elfogatás alkalmával, s hozzá hasonlóan együtt melegszel a világ tüzénél a hitetlen és vallásoskodó emberekkel, hol gyávaságodban előbb hallgatsz, majd pedig megtagadod az Urat, akit pedig jól ismersz, akkor csak egy menedéked van: menj ki Péterrel a főpap udvarából és sírj te is keservesen (Lk 22,54-62). Nem sok idő múlva aztán fel fogja tenni az Úr Jézus neked is a kérdést, mint Péternek: „Szeretsz-e engem?” (Jn 21,16). Mondd akkor igaz szívből: „Uram, Te mindent tudsz; Te tudod, hogy szeretlek Téged” (Jn 21,17). És akkor visszahelyez téged az Úr az Ő nyájába, felövez téged, és küld az Ő munkájába, hogy ott Isten dicsőítésében fejezd be a te földi életed. Ha már kijöttél volna a hitetlen vagy a vallásoskodó világból, és éltél is a tanítványok gyülekezetében, de bűnbe estél, amely kiszakított téged onnan, ismerd be Dáviddal együtt: „Vétkeztem az Úr ellen!” (Zsolt 51). Ha ez a bűnbánatod őszinte lesz, nyomban megnyered a választ: „Az Úr is elvette bűnödet, nem halsz meg" (2Sám 12,13). Ha végül, kedves Olvasóm, bizonyos vagy abban, hogy az első két csoportba nem tartozol, hanem magadban hordod a te üdvösséged felől való boldog bizonyságot, és tudod, hogy tested a benned lakozó Szent Szellem temploma (lKor 6,19), és imádkozol a Szent Szellem által, akkor növekedj tovább a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében (2Pt 3,18). Harcold tovább a hitnek szép harcát, semmit ne félj azoktól, amiket talán szenvedni kell, mert a mi pillanatnyi kis szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk (Róm 8,18; 2Kor 4,17). Igyekezz célegyenest a Krisztus Jézusnak felülről való jutalmára, s ebben légy hű mindhalálig, hogy amikor felkelsz az időknek végén, elhangozzon számodra is az Úr szava: „Jól van, jó és hű szolgám, a kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután; menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,21). Könyörgés hűséges munkásokért Ébredj, bizonyságtévő lélek! Sión falára őrök álljanak, Kik az örömhírt szólni készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap! Hívásuk zengjen messze szerte szét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! Ó, bárha lángod fellobogna, S ébredne föl sok nemzet fényinél, Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem elközelg az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés! Küldd útra hímökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, Hogy Igédnek készítve útját, Hozzád vezessék földnek népeit! Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét! Ez volt az evangélikus egyház első külmiszsziói éneke. Szerzője Bogatzky Károly Henrik (Karl Heinrich von Bogatzky — 1690- 1774) egy felső-magyarországi nemesi származású főhadnagynak a fia, aki Breslauban katonai pályára készült. De ott kezébe került Scrivesnek a „Lelki kincs” című munkája, s azt olvasgatva a fiatal Bogatzkyt különös belső öröm ragadta meg. így a katonatiszti pályától búcsút véve előbb jogot tanult Jénában, majd Jézus Krisztus szeretete a haliéi teológiára vitte. Ott különösen nagy hatást tett rá a híres August Hermann Francke professzor, kiváló bibliai tudós, a keresztyén diakóniai szolgálat egyik megalapozója, a személyes megtérés fontosságának hirdetője s az újabbkori német pietizmusnak egyik nagy vezéralakja. Valahányszor az ő előadásait hallgatta Bogatzky, otthon térdein imádkozva készült a következő meghallgatására. Később mégsem tudott rendszeres templomi igehirdetéssel járó gyülekezeti lelkészséget vállalni, mert a nagy hallgatóság előtt való megszólalásban testi gyengeségei és 50
