Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
rálySágodba”; s neked is elhangzik a szó: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,42-43). Ne vádold a te állapotodért Istent vagy Jézus Krisztust, mert arra nem kapsz feleletet, csupán csak az ítélet napján, s az rád nézve szomorú lesz. Ha a fentiek vizsgálatából arra jössz rá, hogy a vallásoskodó, megromlott „keresztyénség (kereszténység)” hálójába kerültél, s magad is hibásan, félszívvel tiszteled Istent, gyűlölve vagy éppen üldözve Jézus Krisztus igaz tanítványait, állj meg, mint Saul a damaszkuszi úton, és kérdezd vele együtt: „Mit tegyek, Uram?” A felelet ugyan első pillanatra nehéznek, alig elviselhetőnek fog tűnni a számodra, mert azokhoz irányít az Úr, akiket eddig üldöztél, és így szól hozzád: „Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott megmondják neked, amit tenned kell” (Csel 22,10). Az általad eddig lenézett, üldözött tanítványok ajkáról hallani fogod ezeket a szavakat: „Testvérem, Saul, láss! Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az Ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az Ő szájából. Kelj fel, merítkezzél be, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét” (Csel 22,13-14.16). Az Úr Jézus kiemel téged a vallásoskodó világból, az Isten gyermekeinek gyülekezetébe plántál be s ott nevel arra a bizonyságtevő életre, amelyre majd Pálhoz hasonlóan ő maga küld el téged. Ezen igazi, új, tanítványi életben sok mennyei megtapasztalás vár reád, amelyeket egymás után átélve az apostollal együtt szívből kiáltod: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,38-39). Ha azonban bűneid szeretete miatt meg akarnál maradni külső vallásoskodásodban és belső sötétségedben, emlékezzél az Úr Jézus szavaira, amelyeket hozzád intéz: „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha Túrmezei Erzsébet Hol a helyed? A sohase elégedettek, akiknek csak panasza van, és mivel számtalan, szakadatlan pereg: a sohase elégedettek, beláthatatlan, szomorú sereg. S vannak néha-elégedettek. Mert boldog percük olyan ritka, hogy amikor reánevetnek valóravált, szép álmaikra, sötét árnyékot vet reájuk az ismeretlen jövő titka, hogy vajon meddig örülhetnek. S hol a mindig elégedett, a szüntelen hálát adó? Mert látja az áldó kezet, Öt, ki mindent elvégezett, a célt és a megnyílt eget, s tudja, hogy minden fájdalomban, minden nehézben ott a jó. Hol a mindig elégedett? Hol a helyem? Hol a helyed? („Most élni - küldetés” c. kötetből) nem teszitek, amit mondok?” (Lk 6,46). „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a Te nevedben prófétáltunk-e, nem a Te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a Te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,21-23). Ha pedig olyan jelek mutatkoznának életedben, hogy hiszel ugyan Isten Igéjében és 49
