Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
lyett feláldozta a számára legkedvesebbet, egyszülött Fiát a Golgota keresztjén. Rajta töltötte ki minden haragját, bűnné tette Őt, aki bűnt nem ismert. Miért? Hogy szentségének és igazságának elégtétel szereztessék, hogy az elveszett ember most ingyen kegyelméből visszatérhessen a vele való közösségbe, minden élet forrásához. Most már magán az emberen múlik, hogy visszanyerje mindazt, amit az első ember engedetlensége következtében és saját bűnei miatt elveszített. Választhat: vagy megmarad régi állapotában, vagy megtér és elfogadja Isten ajánlatát, az ajándékok ajándékát, és az Úr Jézus golgotái helyettes áldozatába vetett hit által kegyelemből bűnbocsánatot nyer. A legfontosabb döntés ez, amit az ember csak e földön tehet. Mert itt életről és halálról van szó. Ezt a döntést senki sem vállalhatja át helyette, és semmiféle emberi intézmény nem helyettesítheti ezt. Ez a döntés csak a földi élet idején hozható meg, mert testi halál után már senkinek nincs lehetősége Jézus Krisztus mellett dönteni. Mindenkinek tudnia kell, helyesen döntött-e, mert Istennél nincs bizonytalanság, hanem teljes üdvbizonyosság. A téves döntés következményei beláthatatlanok. mert az egész örökkévalóságban kell hordozni azokat. Fölösleges e következményeket felsorolni, mindenki hallott már eleget róluk. Egyet azonban teljes bizonyossággal elmondhatunk, hogy a létezés az örökkévalóságban. Istentől elszakasztott állapotban, testi és lelki szenvedések között olyan rettenetes, hogy a Szentírás csak egy kifejezést ismer erre: „tűzzel és kénkővel égő tó”-ban lenni (Jel 21,8). „Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni” (Zsid 10,31). Ma még azonban Isten szeretete hív, ma még azt akarja Isten, hogy mindenki megtérjen és a Golgota keresztjénél keressen menedéket, hogy ott megváltást és üdvösséget találjon. A kegyelem ajtaja tárva, és Isten hív és kér: „Jöjjetek hát a kereszthez, terheitekkel együtt”. Aki ezt a lépést megteszi, azt már itt a ö F j levelei! írj levelet, leveleket, ahogy János apostol, Péter, ahogy Pál meg a többiek, űj levelet a régi hírről, hogy érdemes embernek lenni, mert Jézus Krisztus szeretet! írd meg: a látszat ellenére mindig s mindenkinek marad remény, hogy holnap is lesz élet, fiainké is az ígéret, pecsétje is van: a kereszt. Ezért minden próbáltatásban, betegségben, növő magányban hazaváró vigasztalás van a szívünkig érő Igében - nem kell hozzá emberi érdem ma sem -: az Isten szeretet! F. L. földön új élet várja, közösségben az Atya Istennel és a Fiúval. Még ha a gyengeség testében él is e földön, és ki van téve a hétköznapok minden gondjának, Isten mégis új emberré tette, aki visszatalált ahhoz, aki őt teremtette. Az ilyenek számára az Úr Jézus Krisztus az örök élet és a világosság forrása ebben a sötét világban. És ha majd az Úr valamenynyi hívőt átvisz a hit világából a látás világába, akkor ezek mindörökké dicsérik, magasztalják és imádják Őt. Akkor majd a hívők minden küzdelmük után célba érnek, és vége lesz minden megpróbáltatásnak, kísértésnek. A kiindulópont itt a földön minden ember számára közös: „Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül” (Rom 3,23). Az utak azonban elágaznak, amikor az ember a Golgota keresztje mellett vagy ellen dönt. A keskeny út egyeseket elvezet Istennel, az Atyával való közösség örök boldogságába, másokat pedig a széles út az örök kárhozatba, az Istentől elszakadt állapotba. Bárcsak mindenki helyesen döntene! 5
