Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
BIZONYSÁGTÉTEL „Öröm mosolyog mindenütt, hol szeretet lakik” így énekeltük ezt harsogó hangon a vasárnapi iskolában mint gyermekek, anélkül, hogy felfogtuk volna a szavak értelmét. De hogy ez így is van, bőven volt alkalmam megtapasztalni az azóta eltelt évtizedek folyamán. És hogy hogyan lehet így, ahol eddig nem ez volt a helyzet, arról hadd mondjam el a következő történetet.- Jóska, ideje, hogy elindulj a vasárnapi iskolába. Siess, különben elkésel! A rendetlenül öltözött asszony beállította a piszkos edényt a mosogató tálba és térítőt tett az asztalra. A fiú ott állt mellette, és elégedetlen arcot vágott.- De anyuka, csakugyan el kell mennem a vasárnapi iskolába?- Persze - mondta az asszony. - Tudom, mi a kötelességem veled szemben. Tisztességes ember akarsz egyszer lenni, vagy bűnöző? Most pedig indulj! A fiú még mindig határozatlan volt.- De hát miért kell mennem? Sem te, sem apuka nem mentek soha templomba. Az asszony zavarba jött.- Te, ne ellenkezz velem! Tedd amit mondtam! Ekkor valami eszébe jutott a fiúnak. .- Anyuka, ha ma elmegyek, eljössz velem a jövő vasárnap? ígérd meg!- Miért menjek veled? - szólt csodálkozva.- Azt mondták, jövő vasárnap minden gyermek hozza magával az édesanyját - szólt a fiú. - Valamilyen ünnepély lesz. Eljössz velem, anyuka?- Jóska, te tudod, hogy nincs olyan ruhám, amit templomba felvehetnék. Vizsgáló szemmel nézett édesanyjára, majd így szólt:- Ami rajtad van, az egészen jó!- Hát majd meglátjuk - szólt az anya végül. - Most menj, mert elkésel! És Jóska lerohant a lépcsőn, ki az utcára.- Én menjek Jóskával? - mondta önmagának az asszony, miközben elmosta az edényeket.- De ez természetes is - folytatta a gondolatsort ha elvárjuk a fiunktól, hogy elmenjen ... Nem éppen a legjobb példaképek vagyunk az ő számára, különösen ha az édesapja a nap felét részegen tölti. A hálószobából hangos horkolás hallatszott.- Néhány üveg árából új ruhát vehetnék magamnak, de az én számomra sohasem marad pénz. Indulatosan rendezte el az edényeket az állványon. Azután a szobában kezdett némi rendet csinálni. Mindenfelé újságok hevertek szanaszét. Ekkor egy hirdetésre esett a pillantása. Valahol kiárusítás volt, és egészen olcsón lehetett szövetet venni. Három méter elég lesz neki. Valahogyan majd csak összeszedi a pénzt, ha itt-ott egy kicsit takarékoskodik. Egy pár forintot máris eldugott a férje elől. Amikor férje egy idő múlva jelentkezett reggelijéért, Margitnak már készen volt a terve. Elhatározta, hogy másnap korán elmegy az áruházba a szövetet megvenni, s következő vasárnap elmegy Jóskával a gyülekezetbe. Már igen régen volt istentiszteleten, meg sem tudta volna mondani pontosan, mikor. A ruha jól állt neki, és Jóska úgy találta, mamája nagyon csinos benne. Éppen indulni készültek kettesben, amikor az édesapa belépett, alaposan megnézte feleségét, majd savanyúan mondta:- Miért csinosítottad ki magad? Úgy látszik, minden pénzt új ruhákra költesz!- Istentiszteletre megyek - mondta, és Jóska vállára támaszkodott.- Istentiszteletre? - ismételte Ernő. - Hát ez mit jelentsen? 39
