Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 1. szám

nek, takácsnak vagy halásznak hívott volna el. Viszont arra hívott el mindannyiunkat, hogy az О bizonyságtevői legyünk. Hivatásunk, munkánk csupán arra való, hogy megélhetésünkről gondoskodjunk általa. Gyarló kifogás a szülők siralmas kérése: „Maradj itthon, keress sok pénzt, és azzal támogasd az Úr ügyét!”

Ez igen meggyőzően hangzik, csak éppen azt nem veszi figyelembe, hogy a mai keresztyénségünknek leginkább Szent Szellemmel teljes emberekre van szüksége. Jézus Krisztusért való szolgálatom során azt tapasztaltam, hogy pénzt imádság útján viszonylag könnyen tudtunk szerezni, de egészen más dolog volt imádság által a vonakodó embereket az Úr ügyének megnyerni.

Vissza az alapokhoz

Mi arra tanítjuk gyermekeinket, hogy vagyont gyűjtsenek. Jézus Krisztus viszont felszólítja őket, hogy mindent adjanak oda (Lk 14,33).

Mi azt tanítjuk nekik, hogy szégyen a szegénység. Az Úr Jézus pedig azt mondja: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa” (Lk 6,20).

Ezt mondjuk fiainknak és leányainknak: maradjatok itthon, és éljetek sikeres életet. Az Úr pedig: „Menjetek el szerte a világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15).

Mi azt tanácsoljuk nekik: gondoskodjatok e földön anyagi biztonságotokról. Jézus Krisztus pedig: „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben” (Mt 6,20).

Azt javasoljuk, hogy éljenek két világ számára. Az Úr Jézus pedig azt mondja, hogy „egy szolga sem szolgálhat két úrnak" (Lk 16,13).

Azt mondjuk nekik, hogy látásban járjanak. Az Ige pedig azt mondja: „Hitben járunk, nem látásban” (2Kor 5,7).

Itt az ideje, hogy a következő elkerülhetetlen tények figyelembe vételével újra átgondoljuk gyermekeinkkel kapcsolatos nagyravágyó terveinket:

1. szerte e világon emberek kárhoznak el Krisztus nélkül;

2. nekünk, keresztyéneknek adatott az, amire szüksége van a világnak: az evangélium;

3. ha visszatartjuk tőlük az élet kenyerét, bűnös mulasztást követünk el, sőt lélekgyilkosok vagyunk;

4. nem a magunkéi vagyunk, Jézus Krisztus az Ő vérén vásárolt meg minket;

5. nincs jogunk olyan életre, amelynek középpontjában önmagunk állunk. Őérte kell élnünk, aki értünk halt meg és fel is támadt;

6. ha meg akarjuk tartani életünket, elveszítjük azt. Ha elveszítjük Óérte, megtaláljuk azt; miénk lesz a valóság;

7. halálunk után csak az számít életnek, amit Jézus Krisztusért élt az ember.

Olyan szülőkre van szükség, akik biztatják gyermekeiket a Krisztus iránt való teljes odaadásra. Szülőkre, akik nem sértődnek meg, ha lányuk jobban szereti Jézus Krisztust, mint édesapját vagy édesanyját. Szülőkre, akik nem esnek pánikba, ha fiukat netán letartóztatják, mert Istennek akart engedelmeskedni inkább, hogynem az embereknek. Szülőkre, akik nemcsak szájukkal, hanem egész életükkel vallják, hogy akinek életében Jézus Krisztus van az első helyen, az a legnagyobb sikert érte el az életben.

Néhány évtizeddel ezelőtt egy édesapa a dolgozószobájában ült, amikor kopogtak.- Ki az? - kérdezte.- Én vagyok. Ed. Beszélhetnék veled, édesapa?- Gyere be. Ed!

Ed belépett, leült és néhány bevezető mondat után ezt mondta:- Papa, elhatároztam, hogy abbahagyom jogi tanulmányaimat, mert az Úr Jézus megmutatta, hogy a misszióban akar látni engem.

Az apa így felelt:- Gyere, imádkozzunk!

23