Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 1. szám

Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor A három világ (I.) , Amikor arra a helyre értek, amelyet Коро­пу ahelynek hívtak, keresztre feszítették Őt, ugyanúgy a gonosztevőket is: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött:- Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin. A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig csúfolták őt velük együtt:- Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja. Kigúnyolták a katonák is, odamentek hoz­zá, ecetet vittek neki, és így szóltak:- Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat! Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: »Ez a zsidók királya.« A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta Ót:- Ha te vagy a Krisztus, mentsd meg maga­dat és minket is! De a másik megrótta, ezt mondva neki:- Nem félsz az Istentől, hiszen te is ugyan­azon ítélet alatt vagy? Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ez semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt:- Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba! Erre így felelt neki:- Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban. Hat (tizenkét) órától egészen kilenc (tizen­öt) óráig sötétség lett az egész földön. A nap elsötétedett, a templom kárpitja pedig közé­pen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott:- Atyám, a Te kezedbe teszem le az én szellemem. És ezt mondva meghalt. ” Lukács evangéliuma 23,33-46 Az evangéliumból megértjük, hogy az Úr Jézus keresztje körül háromfajta embertí­pus állt: 1. ott voltak a hitetlen, pogány rómaiak; 2. ott voltak a vallásoskodó zsidók (főpa­pok, farizeusok, írástudók stb.), és 3. néhányan az Őt követők (a tanítványok) közül. Ugyanúgy háromfajta ember szerepel Pál apostol elfogatása és kihallgatásakor is: 1. a hitetlen (pogány) római helytartók; 2. a zsidók és 3. Pál apostol, a tanítvány (Csel 24,1-10). Az emberiség ma is ugyanezen három cso­portra oszlik. 1. A hitetlen világ Az első csoportba az egészen hitetlen, po­gány lelkületű egyének tartoznak. Itt nem­csak azokat kell értenünk, akik ma is vala­mely pogány valláson vannak, hanem sok ilyen ember van a keresztyénné tett népek között is. Jól ismerjük ezt az embertípust, aki kijelenti, hogy Istenben, de különösen a Megváltóban, valamint a Szentírás isteni ihletettségében nem hisz. Az isteni, szelle­mi dolgokkal szemben az ilyen ember lé­nyegében közönyös. Fontos sajátsága, hogy az Úr Jézusban hívőket, hitetlensége dacára, nem üldözi, sőt bizonyos becsülés­sel szemléli őket. Az Úr Jézust és Pál apostolt ez a fajta ember nem bántotta. Pilátus, a római hely­tartó jól tudta az Úr Jézus felől, hogy a zsidók „irigységből szolgáltatták ki neki” (Mt 27,18), s ezért jelentette ki, miután megmosta a kezeit: „Ártatlan vagyok en­nek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!” (Mt 27,24). Hasonlóan viselkedtek a római helytartók Pál apostollal szemben, s az utolsó kihallga­tás után meg is állapítják róla, hogy „semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett 16

Next

/
Thumbnails
Contents