Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 1. szám

Azok, akik hozzá vannak szokva bizonyos tiszteletreméltó teológusok álmosító prédikációihoz, nagyon csodálkoznának, ha láthatnák azt a lelkesedést és élénk örömöt, amellyel a gyülekezetek egy olyan igehirdetést hallgatnak, amelyen természetes és találó illusztrációk csendes folyama ömlik keresztül.

Sok kötet prédikáció, amely a könyvkereskedők porlepte polcain hever, olyan száraz, mint a sivatag. De ha ezernyi bekezdés során egyetlen példázatot tartalmaznak, az olyan, mint az oázis a Szaharában; éberen tartja az olvasó figyelmét.

Amikor prédikációt dolgozol ki. ne a könyvmolyokra gondolj. Ezek biztosan megkapják ételadagjukat, bármilyen száraz is legyen a te tanításod. Legyen benned könvörület az éhezők iránt, akik közvetlen körülötted ülnek, és akiknek a te prédikációd által kell megtalálniuk az életet, mert különben talán sohasem találják meg azt.

Miközben így ajánljuk az illusztrációk szükséges használatát, meg kell jegyeznünk, hogv azok nem képezik a prédikáció erejét, mint ahogy a ház erősségét sem az ablakok adják; ezért ne használjunk belőlük túl sokat. Ismerek olyan igehirdetéseket, amelyek annyira tömve voltak hasonlatokkal, hogy gyenge, sőt azt mondhatnám, bolond építmények voltak. A prédikációk ne legyenek virágcsokrok, hanem búzakévék. A nagyon szép prédikációk többnyire igen haszontalanok. Aki eleganciára törekszik, az eredménytelenségért fáradozik. Egy üvegből készült ház nem a legkényelmesebb lakás, és más hátrányos tulajdonságai mellett nagyon csábító célpont kődobálóknak. Ha egy kiváló ellenfél megtámadja szóképeinket, rendszerint gyorsan végez velük. Barátságos érzelmű emberek számára a képek érveket jelentenek, az ellenfelek részére azonban alkalmakat a támadásra. A hasonlatok kétélű fegyverek. Mindkét oldalra sújtanak, és gyakran azt. ami szellemes és találó hasonlatnak tűnik, elmésen ellened fordítják, és az embereknek alkalmat adnak, hogy rajtad mulassanak.

Mondjunk illusztrációkat, de ne álljon az igehirdetés csupa illusztrációból. Ha egy könyvben rézmetszetek vannak, az annál jobb. De ha csak metszetekből áll, akkor rendszerint gyermekek részére készült. Házunkat a tanítás erős kőfalából kell építenünk, az inspiráció mélyére ásott alapjára, oszlopai pedig a Biblia szilárd bizonyságai legyenek. Az igazság minden tégláját gondosan a maga helyére kell beilleszteni, s azután kell az ablakokat megfelelő rendben elhelyezni. De nem építenek házat az ablakok kedvéért, egy prédikációt sem szabad azért kidolgozni, hogy egy kedvenc tanmesét helyezzünk el benne. Az ablak csupán alárendelt, kellemes része az egész építési tervnek, és ez mindjárt jó illusztráció is.

Valóban ostobák lennénk, ha azért készítenénk el egy beszédet, hogy egy szóképet elmondhassunk, ahogy egy építész is, aki azért építene fel egy dómot, hogy megmutathasson egy színes ablaküveget. Nem az a küldetésünk a világban, hogy kristálypalotát építsünk, amelyben művészi alkotások és elegáns divatcikkek legyenek benne kiállítva, hanem az, hogy mint bölcs építőmesterek szellemi házat építsünk, amelyben Isten lakik.

Az illusztrációknak valóban a szóban forgó tárgyat kell megvilágítaniuk, mert különben látszatablakok lesznek, és minden látszat utálatos. Amikor régen még ablakadót kellett fizetni, sokan akadtak, akik a ház falára ablakot festettek. Messziről szépnek és valódinak látszott, de az épületben mégis sötétség volt. A vakablakok találóan jelképezik az olyan illusztrációkat, amelyek semmit sem illusztrálnak és maguk is magyarázatra szorulnak. A fellengzős beszédet a képei jellemzik leginkább. Az ilyen beszédnek nem a hallgató tanítása a célja, hanem el akarja kápráztatni őt, és lehetőleg belé vésni azt a gondolatot, hogy milyen csodálatos szónok az ő lelkésze. Aki tetszésaratás céljából valamiféle szónoki mesterfogások használatához ereszkedik le, az megérdemelné, hogy egész életére eltiltsák a szószéktől. Szóképeink, hasonlataink csak azt fejezzék ki. amit mondani akarunk, különben néma bálványok, amelyek nem valók az Úr házába.

Jó lesz megjegyeznünk azt is, hogy a hasonlat ne legyen túlságosan kiemelkedő, vagy hogy a képünknél maradjunk, ne legyen festett ablak. Ne vonja magára a figyelmet, hanem engedje be a napfényt. Szóképeink nem arra valók, hogy azokra nézzenek, hanem arra. hogy rajtuk át nézzenek.

13