Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 3. szám

ZENGJÜNK EGYÜTT ÚJ HALLELUJÁT!

Szöveg és dallam: Thomas Eger

Zeng-jünk e-gyütt uj hal- le- lu -ját, Mondd ve -lem,hogy

Vár - ja Is-ten most a há- la -dást, 6t di -csér-ni

kö-szö - nőm.

nagy ö - rom. Köszö - nőm a le- ve-gőt,Napfényt,

él -te-tő e- rőt, Az e - sőt,mely mindent fel- ü - dít.

2. Hála a szeretetért,

Végtelen kegyelmedért,

És a hű testvéri szívekért! Kar:

3. Köszönöm a nagy csodát, Köszönöm a Golgotát,

És a drága Jópásztor kezét! Kar:

4. Köszönöm, hogy feltámadt,

Sír felett győzelmet ad,

És a Sátán hada verve már! Kar:

5. Köszönöm, hogy ma is él,

Útaimra elkísér,

Hű kegyelme mindenre elég! Kar:

Megértettem a prédikációt

Egy új-angliai kis gyülekezet egyik vezető testvére felkeresett egy parasztembert, aki többszörös szerencsétlenség miatt nagyon elkeseredett, és sorsa ellen hadakozva a gyülekezeti összejövetelekre sem járt el. A férfi szótlanul fogadta a látogatóját, és szótlanul ültek mindketten a kandalló előtt.

A kandallóban bükkfahasábok lobogtak. Kis idő múlva a gyülekezeti elöljáró kezébe vette a csípővasat, szó nélkül kivett egy égő hasábot a tűzből, és a kandalló előtti kőlapra helyezte. A hasáb füstölgött, izzott egy darabig, azután kezdett kialudni.

A két férfi még jó ideig ült szótlanul egymás mellett. A parasztember hirtelen megrázkódott, kezet nyújtott a testvérnek, és így szólt:- Megértettem a prédikációt. Ami nem marad a tűzben, az nem lángol tovább, hanem hamarosan kialszik, elhidegül. Legközelebb köztetek leszek!

79