Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN! Gondolatok az Efézusi levélről (25) A 4,7-16 versek egy egységet alkotnak, ami fölé összefoglaló feliratként a 7. vers néhány szavát írhatnánk: „A Krisztus ajándékának a mértéke.” A megelőző szakaszban a Szellem egységéről volt szó, itt pedig az egy Test tagjainak különbözőségéről. A kettő nem mond ellent egymásnak. Feszültség, egyenetlenség csak akkor lép fel, ha a tagok vétenek a hétszeres egy valamelyike ellen. Hangsúlyoznunk kell újra, hogy a Krisztus Teste nemcsak Krisztushoz tartozik, hanem igen bensőséges kapcsolatban van a Szent Szellemmel is. A Szellem akarja a Testet - „a test halott a szellem nélkül” (Jak 2,26) - , mondja Jakab a földi testről. Mennyivel inkább áll ez a Krisztus Testére és a Szent Szellemre. A Szellem teremti, formálja a Gyülekezetei, és nem az emberi erőfeszítés, erőlködés. Talán mondanunk sem kellene, hogy a tagoknak ezt nem ölhetett kézzel kell várni. Nem semmittevésre buzdít ez a megállapítás, hanem aktív engedelmességre a Szellem munkájával kapcsolatban. ,yA Krisztus ajándékának mértéke” kitétel alatt - a legtöbb magyarázó szerint - a pünkösdi ajándékokat, a Cselekedetek könyve ideje alatt érvényben levő Szellem ajándékait kell érteni. Nemcsak napjainkban, de az egyháztörténet közel kétezer éve alatt is, mindig voltak a gyülekezetben „lelkies” (pszichikus) emberek. Ezek sok zavart okoztak, és sajnos a legtöbb esetben szakadást is egy-egy gyülekezeten belül. A „Lélekkeresztség” fedőnév alatt a Sátán - eksztatikus, pszichikus, sokszor démoni megnyilvánulásokban - éppen az „egy Szellem” egysége ellen munkálkodik. Félrevezeti a hiszékeny tagokat. A Szent Szellem nemcsak pünkösdkor munkálkodott, és nemcsak olyan formában. A pünkösdi események után - a Krisztus Teste titkának lelepleződésével - ebben is új helyzet állt elő. Ezt írja erről Pál apostol: „A ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben” (Kol 3,3). Egyrészt ez arra is utal, hogy ma Krisztus az Egyház tagjaiban van jelen, nyilvánul meg a világban; másrészt arra, hogy a Szellem nincs elrejtve. Ő éppen a Test tagjaiban, azok által akar munkálkodni és nyilvánvalóvá tenni az Isten mindenek felett álló erejét. A Szent Szellem soha nem önmagát jelenti ki, hanem Isten és Krisztus jelenlétét, hatalmát az Egyház által. És ez a Szellem csendesen munkálkodik. Már az Ószövetségben is ezt olvassuk: „Amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A tűz után halk susogás hallatszott” (lKir 19,11-12). „Egy halk és szelíd hang”, mondja a Károli szöveg. Urunk így szólt Nikodémushoz: „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Szellemtől született” (Jn 3,8). Ezeket az Igéket komolyan meg kellene fontolnunk. A Szellem megnyilvánulását, munkáját az életemben nem kell pszichikus erőlködéssel, követelődző imahadjárattal, kiabálással kikényszeríteni. Sőt! A Szent Szellem ilyenkor visszahúzódik. Ő engedelmes, ráfigyelő embereket keres, akik készek meghallani „a halk és szelíd hangot”. Akik nem vonakodnak abban a pillanatban megtenni azt, amit Ő kíván, mert „a szél (v. Szellem) arra fúj, amerre akar”. Nem igazodik sem a mi pillanatnyi szeszélyünkhöz, de az előre jól 56
