Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
Szellemtől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek” (2Pt 1,21). Ami pedig az Újszövetséget illeti, az Úr Jézus maga mondta (Jn 14,26; 15,27; 16,13), hogy mennybemenetele után a Szent Szellem, a Szentháromság Isten harmadik személye jön el a mennyből a földre, és emlékezteti majd az övéit az Ő szavaira (evangéliumok), tanúságot tesz Őróla (Cselekedetek), elvezeti őket a teljes (igazságra) valóságra (apostoli levelek), és megjelenti nekik az eljövendőt (Jelenések). Bibliám Ha fáradt vagyok -üdítő nyughelyem. Ha sötét vesz körül -szava égő mécsem. Ha éhes vagyok -éltető kegyelem. Ha ellen szorongat -fegyvertáram nékem. Ha beteg vagyok -mennyei patikám. Ha egyedül állok -barát vár benne rám. Hát nem elég bizonyíték az Ő korlátlan tekintélyére Igéjének mind a mai napig tartó útja? A Biblia kiállt minden kételkedést és támadást. Gyakran hirdették halálát, és mégis él, dicsőségesebben, mint valaha. Isten figyelmezteti mindazokat, akik Igéjének valóságában kételkednek: „Kijelentem mindenkinek, aki hallja e könyv prófétai Igéit: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv Igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából” (Jel 22,18-19). Mit akar Isten mondani az embernek az Ő Igéje által? „A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban (valóságban) való nevelésre” (2Tim 3,16). Isten az embert a maga képére teremtette. Az ember azonban hűtlenül cselekedett Istennel szemben, emiatt elveszítette paradicsomi közösségét, és azóta menekülőben van Isten elől. Igéjében Isten megmutatja kegyelmét és irgalmát először népével, Izraellel szemben, majd pedig minden emberrel szemben. Gondolatainak és cselekvéseinek középpontja az első laptól az utolsóig Jézus Krisztus, az Isten Fia, akit az Ószövetség úgy jelentett ki, mint Jahve- Istent, az Újszövetségben pedig mint Üdvözítőt és Megváltót. Az Ószövetségben Jézus Krisztus személyét előképekben látjuk, sokféle cselekményben és személyben. Az Újszövetségben minden kereső és elveszett ember Üdvözítőjeként jelenti ki Őt, és annak, aki a Golgotán életét adta a hűtlenné lett emberért, hogy az visszatalálhasson az előzőleg elveszett, de most újra megtalált közösségbe az Istennel. A Biblia megtanítja az embert Isten gondolataira, meggyőzi őt tulajdon állapotáról, és megmutatja neki, mi lesz a vége. Megfeddi őt értelmetlensége, önteltsége és gőgje miatt. Ugyanakkor megmutatja az embernek az utat, amelyen eljuthat az Isten előtt egyedül érvényes igazságra, hogy ne kerüljön ítélet alá. A „hazatalált” embernek pedig megmutatja mindazokat az áldásokat, amelyeket már itt e földön élvezhet az Istennel való közösségben. Megmutatja osztályrészét is, amely majd az örökkévalóságban az övé lesz. így lesz Isten Igéje mind a hívők, mind a hitetlenek számára a gondolatok és a szív indulatainak megítélője, és nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna Isten előtt, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az Ő szemei előtt (Zsid 4,12-13). Az ember a Bibliát a mesék és regék birodalmába utalja. Van, aki megkísérli nevetségessé tenni, van, aki közönyösen bánik vele, van, aki harcol ellene, mások számára viszont az értelmük jelent akadályt. Egyszer azonban az örökkévalóságban a Biblia lesz az ítélő Isten kezében a vádirat az 54
