Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 2. szám

Bárány a templom ormán A Ruhr folyó menti Werden városka katolikus templomának tetőormán egy kőből kifaragott bárány látható. Ennek érdekes története van. A templom építésekor az egykori tető­fedő mester éppen a kőbárány helyén dolgozott, amikor a kosarát tartó kötél hirtelen elszakadt. A mester menthe­tetlenül lezuhant a mélybe. A templom körül építőanyagok, kövek és geren­dák hevertek szanaszéjjel, amelyeken mindenki nyakát szegte volna. A lezu­hant mester azonban teljes épségben, minden sérülés nélkül tápászkodott fel. Éppen a kövek között legelésző bárányra zuhant. A szerencsétlen állat nyomban kimúlt, halálával azonban megmentette az ember életét. A mester hálából egy bárányt faragtatott kőből, s azt a templomtető ormára helyezte — emlékeztetőül. Minket is arra emlékeztet ez a történet, hogy Isten Báránya, Jézus Krisztus meghalt a mi bűneink miatt, hogy hit által örök életet nyerjen mindenki, aki Őt Megváltójának elfogadja. * »Nem veszendő ezüstön vagy aranyon vál­tattatok meg atyáitoktól örökölt értéktelen életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtlen Báránynak, Krisz­tusnak a vérén.« IPt 1,18-19 FELELETEK a 38. oldal kérdéseire 1. Egyiptomba (lMóz 37,28). 2. Hóreb hegyéhez (lKir 19,1-8). 3. Szíriából a Jordán mellé (2Kir 5). 4. Saullal (Csel 9,1-9). 5. Moáb mezejére, hogy Izráelt elátkozza (4Móz 22,5-6). 6. Az etiópok királynőjének a kincstárnokával (Csel 8,27). 7. Ninivébe (Jón 3,2). 8. Saul, az endori halottidézőhöz (lSám 28,8). 9. Sába királynője (lKir 10). 10. Jeruzsálemből Jerikóba (Lk 10,30). Hasznosan . . . Egy gazdag indiai kereskedőről szól ez a történet, aki a régi királyok idejében Ma­­durában élt. Sanmugannak hívták, bölcs és okos ember­nek ismerték. Két fia volt, és az ország szokása szerint az egyiket ki kellett jelöl­nie, hogy halála után az legyen a családfő. A fiúkat nagy gonddal és figyelemmel ne­velte. Végül eljött az idő, amikor a döntést már nem halaszthatta tovább, mert a fiúk elérték a férfikort, ő pedig megöregedett, és egyre gyengébb lett. Egy napon összehívta néhány hűséges ba­rátját egy pálmafa árnyékába, amely egy gyönyörű, lótuszvirágos tó partján állt. Két fiát is odahívta. Amikor a fiatalemberek megálltak előtte, elővett tíz ezüstpénzt, és mindegyiknek adott ötöt. A fiatalemberek várakoztak. Samugan rájuk, majd az össze­gyűlt barátaira nézett, és így szólt:- Fiaim, eljött az idő, hogy valamelyikőtö­­ket kinevezzem magam helyett családfő­nek, mert a halál követe az ajtó előtt áll. Vegyétek ezt a pénzt. Kevés ugyan, de ezáltal akarom megvizsgálni, hogy bölcsek vagytok-e. Mert az, aki ezzel az öt pénzzel az én házam nagy csarnokát a padlótól a mennyezetig megtölti, legyen az én csalá­dom feje. A barátok azt mondták:- Jól van. A fiatalemberek meghajoltak az apjuk és a barátai előtt, eltávoztak, és azon gondol­kodtak, hogy mit tegyenek bölcsességük megmutatására. Amikor az idősebb fiú áthaladt apja ültet­vényei között, egy szabad térre érkezett, ahol nagy területen a cukornádat vágták, és egy malom a nedvet sajtolta ki a levágott hajtásokból. A nádat azután eldobták, mert semmire sem tudták felhasználni. Hir­telen egy ötlete támadt:- Ez nem fog sokba kerülni, és sok helyet betölt. Ezzel megtöltöm a csarnokot. A gondolatot tett követte. Elment a cukor­nádsajtó felügyelőjéhez, és megbízást 51

Next

/
Thumbnails
Contents