Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
Isten Fia volt! A főpap azt mondta Jézusnak:- Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, ha te vagy a Krisztus, az Isten Fia! Jézus ekkor így felelt:- Te mondtad. A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt:- Istent káromolta. Mi a ti véleményetek erről? A nagytanács tagjai így feleltek:- Méltó a halálra! Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták:- Mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről! Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak:- Bizony, Isten Fia volt ez! Máté 26,63-66; 27,39-40.54 Jelenleg mintegy öt milliárd ember él a földön, de hogy az emberiség kezdetétől fogva, nemzedékeken át hány milliárd ember váltotta egymást, annak egyedül Isten a megmondhatója. A sok milliárd ember közül azonban csak egyetlenegy akadt, akiről Isten ezt jelentette ki: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, Ót hallgassátok” (Mt 3,17; 17,5) - a Jordán-parti megkeresztelésekor, majd a megdicsőülés hegyén, Jézus Krisztus egyedülálló értelemben volt Isten Fia: az Atyától származott, vele teljes összeköttetésben élt, lénye az Atyáéhoz volt hasonló; ismerte és cselekedte az Atya akaratát. „Senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja” (Mt 11,27). Rajta az Atya dicsősége tükröződött. Az Ószövetség népe is az Isten Fiát mint teljhatalmú Megváltót várta. Jézus Krisztus szenvedéstörténete folyamán háromféle értelemben hangzott el az „Isten Fia” kifejezés: 1. kemény vád hangján; 2. gúnyos kételkedés hangján; 3. hódoló vallomás hangján. Kemény vád a főpap és a nagytanács részéről hangzott el Jézus ellen, mert Isten Fiának mondta magát.- Istent káromolta. íme, most hallottátok az istenkáromlást - mondta a főpap a nagytanács tagjainak. Azok pedig így feleltek:- Méltó a halálra! Ma így hangzik Jézus Krisztus felé ugyanez a vád: Nagy próféta, csodálatos orvos, makulátlan jellem, önfeláldozó vértanú; szóval nagyszerű ember, de miért több, mint egy ember? Sokan tartják tiszteletben „nagy ember”ként, de elutasítják mint Isten Fiát, mint aki emberen-túli módon és értelemben van kapcsolatban Istennel, és tükrözi a mennyei Atyát a földön. Igent mondani a nagy, talán legnagyobb emberre és nemet az Isten Fiára. Ez sok vallásos keresztyénnek is az álláspontja. Vannak ateisták, akik tiszteletben tartják az ember Jézust, miközben Isten létét tagadják. Tehát két oldalról is hangzik Jézus ellen a kemény vád: miért kell Őt Istennel olyan sajátos, egyedülálló módon kapcsolatba hozni? Gúnyos kételkedés hangján is halljuk: „Mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről! Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.” Ezt azok mondták, akik elmentek mellette, mikor a kereszten függött. S a mellette megfeszített rablók egyike is ezt mondta: „Hát nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is.” Ha Isten Fia vagy, ne legyen kereszt, ne legyen szenvedés! A gúnyos kételkedés szava: Ha Jézus valóban Isten Fia volna, akkor ő maga sem szenvedett volna és másokat sem hagyna szenvedni! 3
