Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám

Mária és Júdás »Mária ekkor elővett egy font drága, valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és saját hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával. - Júdás így szólt: Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták az árát a szegényeknek?« (Jn 12,3-5). Némely, a Bibliában szereplő névből az idők folyamán vagy pozitív, vagy negatív jellegű fogalom lett. A Sodoma város neve például elvetemült istentelenséget jelent, Betánia városka neve viszont lelki meghitt­séget fejez ki. A Szentírásban említett sze­mélyek neveiből, némely esetben, szintén tetszetős vagy visszataszító fogalom lett. A fenti alapige is két ilyen ellentétes jellegű nevet említ: Máriát és Júdást. Ez a két bibliai név a köztudatban két egymással ellentétes típust képvisel. Tanulmányozzuk őket ez alkalommal egy kissé ebből a szem­szögből nézve. A betániai Mária az evangéliumnak egyik legrokonszenvesebb alakja. Az evangélis­ták többször említik, ő maga csak egyszer szólalt meg: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem« - szólt Jézus­hoz Lázár halála alkalmával. Amikor egy­szer Márta nővére Jézusnál bepanaszolta, némán tűrte a szemrehányást. Ez arra en­ged következtetni, hogy Mária csendes és béketűrő asszony volt. Mária hitt az Úr Jézusban. Uramnak szólí­totta Őt, és amikor Jézus beszélt, minden másról megfeledkezve az ajkán csüngött. Mária szerette az Úr Jézust. Szeretni sokfé­leképpen lehet: érzelegve és cselekvőén, számítással és önzetlenül. Mária szeretete nemes, tiszta, szent és alázatos volt. Fejé­nek díszét, a haját is csak annyira becsülte, hogy vele a drága Mester lábát megtörölte. Mária megértést tanúsított Jézussal szem­ben. Ez említésre méltó, mert a szeretet és megértés sajnos nem jár mindig együtt. Sok házastárs, szülő és gyermek és testvérek szeretik ugyan egymást, de nem képesek egymást megérteni. A tanítvány Péter, jól­lehet szerette a Mesterét, nem értett min­dig vele egyet. Mária jobban megértette az Úr Jézust, mint a tanítványai. Ez kiderül a fent jelzett jelenetből: ezért balzsamozta meg előre a küszöbön álló szenvedésére és halálára. Mária áldozatot hozott az Úrnak. A nár­­dusból készült kenet értéke, háromszáz dé­nár, majdnem egy évi napszámos kereset­nek felelt meg. Lehet, hogy ez Mária egyet­len megtakarított kincse volt, és ezt most odaáldozta szeretett Urának. - Jézus halála után néhány asszony a halott Mestert kí­vánta bebalzsamozni, de erre nem került sor. Mária az élő Mesternek szánta oda áldozatát. Az asszonyok szándéka szép és nemes volt, de amit Mária tett, hatható­sabb és jobb volt. Egy közmondás szerint, aki azonnal ad, kétszeresen ad. Ez az elv lelki vonatkozásban is helyes. Tereljük most figyelmünket Júdásra. A Júdás név tudvalévőén a haszonleső árulás fogalmával azonos. A név héberül »dicsé­retes«-! jelent, és lehet, hogy Júdás maga­tartása pályafutása elején, mint Jézus tanít­ványa, dicséretes volt. Hogy kiváltságos helyzete ellenére, ti. Krisztus közelségében a becstelenség elrettentő példája lett, szin­te érthetetlennek tűnik. Pál apostol intelme az egyik levelében magyarázatul szolgál­hat: »Minden rossznak gyökere a pénz sze^ reime« (lTim 6,10). Júdás szerelmese volt a pénznek, és ez sodorta a becstelenség lejtőjére, amelynek borzalmas végállomá­sa az árulás, meghasonlás és öngyilkosság volt. Júdás szófukar lehetett, az evangé­lium róla csak egy kijelentését jegyezte fel. A szegények gondozását ürügyül használ­va, pocsékolásnak nevezte Mária önzetlen cselekedetét. Az a megjegyzés, amellyel Pétert a főpap udvarában leleplezték, Jú­­dásra is ráillik: »A te beszéded elárul téged!« 5

Next

/
Thumbnails
Contents