Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám
»ELKÖZELÍTETT AZ ISTEN ORSZÁGA« Márk 1,14-15 Egy ország fogalmán az ember ki nem mondottan is mindig valamely hatalmat ért. Hatalmat, amelyiknek van uralkodója, törvénye, valutája, hadserege, határa és lakossága. Amely országról Igénk szerint az Úr Jézus azt tanítja, hogy »elközelített hozzátok«, azaz megérkezett e világra a többi hatalmak közé, az az ország létezett a megérkezése előtt, sőt a róla szóló próféciái kijelentések előtt is. »Örököljétek ez országot, amely számotokra elkészíttetett a világ fundamentumának letevése előtt«, mondja az Úr Jézus az ítéletnapkor az övéinek. Keresztelő János Júdea pusztájában erről az országról szólt: »Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa«. Az Úr Jézus, amikor fellépett felséges küldetése minőségében, első hivatali tanításaként ezt hirdette: »Elközelített az Isten országa«. Igénk azt mondja: »Betelt az idő«, ezen azt érti, amit a mai világhelyzet és a hívők rostába kerülése világosan mutat is. Jó helyen van a hivő, jó az út, amelyen jár, mert szóról-szóra beteljesedik, amit az Úr Jézus mondott: »Amikor a fügefa zsendül és leveleket hajt, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa«. Ha pedig ez annyira igaz, a többi következésképpen igaz. »Elközelített az Isten országa« -AZ ÜDVTERV IDŐRENDJÉT ILLETŐLEG Bölcs Salamon szerint »Mindennek rendelt ideje van.« Ültetéskor nem szedhetünk gyümölcsöt, termést. A vetés idején nem arathatunk. Ideje van a lefekvésnek, és ideje a felkelésnek. Betelt a messiásvárás ideje. Az első ígérettől, ami a Messiásra vonatkozott »az aszszony magvárói«, eltelt néhány évezred, amelyből a karácsony előtti négy és fél évszázad volt a legnehezebb, amikor teljesen hallgatott a prófécia. Sámuel szerint: »Nem volt nyilvánvaló látomás«. Mikor pedig eljött az idő teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, törvény alatt, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot« (Gál 4,4-5). Az Isten üdvtervében kijelölt idő tehát letelt, annyira, hogy a szellemi atmoszférában megérezte Simeon és Anna, hogy a Messiás földrejövetele nagyon közel van. A nyolcvannégy esztendős prófétanő nem távozott el a templomból, hanem éjjelnappal imádkozva s böjtölve töltötte idejét. »Azon órában, amikor Simeon, karjain tartva a gyermek Jézust, imádkozott érte, ugyanakkor Anna szólt mindazokhoz, akik Jeruzsálemben a Messiást várták« (Lk 2,37-38). Isten órája sohasem siet, de soha nem is késik. Egyszer - talán már nemsokára - betelik a kegyelem ideje is, ami most még fennáll. Ma még hívogat s megbocsát az Isten, csupán rajtunk áll, elfogadjuk-e felkínált kegyelmét, vagy elutasítjuk. Szabad bármelyiket tennünk, csak éppen a következmény lesz más és más. - »Elközelített Isten országa« -A MESSIÁS SZEMÉLYÉNEK A FELLÉPÉSÉBEN Jánost ugyan börtönbe vetteti Heródes, de ezzel nem szűnik meg az evangélium hirdetése. Folytatja maga az Úr Jézus. Ha e világon valahol bármelyik uralkodó üldözte az evangéliumot vagy az evangéliumot képviselő hívőket, az mindig gyengeségéről tett tanúságot, és csak ideiglenesen késleltette annak terjedését, mert az evangélium hasonló a város utcáin élő fákhoz, amelyeknek a járda alatt húzódó gyökerei felemelik az aszfaltjárdát, mivel a gyökérben élet van, a járda viszont halott anyag. A Máté 14,1-2-ben olvassuk: »Abban az időben hírét hallá Heródes Jézusnak, és így szólt szolgáihoz: Ez ama Keresztelő János, ő támadott fel a halálból, és azért működnek benne ezek az erők«. Jánost Heródes lefejeztette, tanítványai eltemették, és Heródes jobban félt a halott Jánostól, mint 38
