Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám

Túrmezei Erzsébet: Válasz Bizony szomorú volt a leveled . . . Sötét, reménytelen, vigasztalan. Kezét tördelte benn a fájdalom. A fájdalomnak annyi hangja van. Komor, gomolygó, tépett fellegek, és el nem űzi őket semmi sem. Hát tifelétek nincs húsvét soha? A te Megváltód még sírban pihen? Nem akarod te megtagadni Őt, mégis tagadja lényed és valód, mégis tagadja koldus életed az éretted vérezőt és meghalót. Pedig te küzdesz - keményen, nagyon, s a sorsod küzdeni, de győzni nem. - Hát tifelétek nincs húsvét soha? A te Megváltód még sírban pihen? Hiszen amerre feltámadva jár, megzengeti a győzelem dalát, szemek sugáros fénye hirdeti erejét, életét, diadalát. . . vén téli fának korhadt törzse is rügyet bont új tavasz reményiben!- És tifelétek nincs húsvét soha? A te Megváltód még sírban pihen? Nem gondolod, hogy ott halad veled? Siettek együtt Emmaus felé. Hangja már bontogatja az eget, s balga szíved úgy gerjedez belé. Itt-ott kék hasadék a fellegen, sugarak törnek át, fénylik be Ot. . . Egy pillanat még . . . s hittel, boldogan borulsz le élő Megváltód előtt. (Őszből tavaszba) bűnért, legyőzte a halált, megmentette a világot. Most kezdődhet az emberek hallelujája. Nemsokára örömteli ünnepi énekként hangzik fel a tanítványok ajkáról: Feltáma­dott az Úr, Ó bizonnyal feltámadott! Nem­sokára Pál is elénekli húsvéti énekét: »Ha­lál, hol a te fullánkod, pokol, hol van a diadalmad?« Péter így ujjong: »Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre, Jé­zus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.« Mindig teljesebb lesz azoknak a kórusa, akik belekapcsolódnak a húsvéti ujjongásba. Ki tudna megszámlálni minden húsvéti éneket, amelyet az embermilliók énekelnek, és amelyek boldoggá teszik az emberek szívét! »Jézus Krisztus, az én Megváltóm él!« Mondd, megragadtad-e már azt a mérhetet­len örömet, amely ezekben a szavakban van: »Jézus Krisztus él«? Gondolj a szere­­tetre, amely a tanítványok életét egykor olyan gazdaggá tette. Jézus Krisztus téged is szeret, ahogy egykor Jánost is szerette. Fontos számára a te szíved. Ha az életed külsőképpen nyugodtan folyik is, mégis Ő tudja, hogy nincs békesség a szívedben. Ezért örülj: Jézus Krisztus, az élő Megváltó körülölel téged egész nagy szeretetével és hűségével. Jézus Krisztus él! Ő, aki a megfáradtakat és a megterhelteket hívta, hogy hozzá jöjje­nek, hogy vigasztalást és felüdülést kapja­nak tőle, Ő még ma is kész segíteni és gyógyítani, vigasztalni és erősíteni. Jézus Krisztus él, Ő még ma is válaszolni akar a könyörgés és a kiáltás szavára, Ó meghallja nyomorúságod sóhajtását és érti ajkaid ké­rését. Ő, aki a nyomoréknak ezt mondta: »Bízzál, megbocsáttattak a bűneid, állj föl és eredj haza«, és Ő az, aki a bűnösöket az út porából fölemelte: Ő él! Ő neked is kegyelmet és bűneid, vétked bocsánatát kínálja. Ahogy a tanítványait vezette, úgy akar téged is vezetni. Ahogy őket megál­dotta, téged is úgy akar megáldani. Kíván­hatnánk-e magunknak valami nagyobbat és drágábbat? Kiálts te is: »El ti gyászos szel­lemek, mert az örömöm Mestere, Jézus Krisztus lép be!« Takarodjatok bűnök, ne vádoljatok többé, Jézus Krisztus él! Ti gon­dok, nem terhelhettek már tovább, Jézus Krisztus él! El, félelem és kételkedés, re­megés és elkeseredés: Jézus Krisztus él! Mellettem áll vigasztaló szavával: »Bízza­35

Next

/
Thumbnails
Contents