Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám

eleémoszüné = alamizsna; stb.). Érdemes kikeresni és szövegösszefüggésében elolvasni a szó összes előfordulását. Az első helyet már idéztük, Csel 20,19. A második az alapigénkben van, Ef 4,2. A harmadik a Fii 2,3, a »hiú (szó szerint: ÜRES) dicsőségvágy«-gyal áll ellentétben. A Kol 2,18 és 23. versekben a valódi alázatosság ellentétéről van szó, ezért alázatoskodásnak kell visszaadni. A 3,12-ben Isten választottainak jellemzőjeként szerepel, amit fel kell öltözni. Utolsó előfordulásában (lPt 5,5) szintén arról van szó. Megfigyelhetjük az Ef 4,2-ben, és más helyeken is, hogy az alázatosság kéz a kézben jár a szelídséggel. A gyülekezetben a fegyelmezés, a hatalom gyakorlása, a tanítás elengedhetetlen feltétele. így ír erről Pál apostol: »az Úr szolgája . . . szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot« (2Tim 2,24-25). Ahogy az igazi alázatosság nem telik ki a megromlott emberből, úgy a szelídség sem. A Gál 5,23 elmondja nekünk, hogy a Szellem kilenc felsorolt gyümölcse közül az egyik a szelídség. Érdekes felfigyelni arra, hogy már az Ószövetségben is mennyire egy tulajdonságnak látták a kettőt. Nincs is külön szavuk a szelídre. Az alázatos, alázatosság szavakat fordították több helyen szelídnek, szelídségnek fordítóink. így született meg Mózesről a közismert meghatározás kétféle változatban (4Móz 12,3): »Mózes, igen szelíd volt, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak« (Károli). »Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb« (új prot. és rk. fordítás).

Összegezve: Ha a dicsőség és élet Ura »szelíd és alázatos szívű« volt, ki hordhatja fenn az orrát, járhat büszkén, kevélyen, másokat lekezelve? »Tanuljátok meg tőlem . . .« - mondja Urunk, mert ez volt az én utam is az Atya kebelétől a golgotái keresztig.

Az alázatosságnak és szelídségnek van még egy kísérője, mondja az apostol: a türelem, vagy a Károli szöveg szerint hosszútűrés. Itt is a Károli szava áll közelebb a görög makrothümia szóhoz, de sajnos a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának szerkesztői is kihagyták művükből ezt a dinamikus szavunkat. A hosszútűrés is a Szellem gyümölcse (Gál 5,22). A Kolossá levélben Pál a hivő ember járásának céljává teszi: »Erősödjetek meg . . .az örömmel viselt hosszútűrésre« (Kol 1,10-11). Fogadjuk meg mi is Timóteussal együtt Pál végrendeletét: »Hirdesd az Igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel (hosszútűréssel) és tanítással« (2Tim 4,2). Ügyeljünk a Biblia pontos útmutatására: Az Igét félelem nélkül kell prédikálni; a tiszta tant meg kell őrizni, de az igazságot szeretettel kell szólni, a tanításnak hosszútűréssel kell párosulni, az intésnek, fegyelmezésnek, helyreigazításnak szelídséggel kell történni. Végül a második versben csak ezek után következik a: »viseljétek el egymást szeretettel« felszólítás. Károli az erősebb »elszenvedvén« szóval fordítja a görög anekhomai(eltűrni, elhordozni) igét. Olyan valakiről van szó, akit nem nyomnak össze a terhek, nem roppan össze alattuk, teherbíró. Isten egy nagy család tagjaivá, így egymásnak testvéreivé tett bennünket. Tapasztalatból tudjuk, hogy még a legideálisabb családban is sokszor nehéz elhordozni családtagjainkat, azoknak pedig minket. Míg e földön lesz a Gyülekezet, azon belül sem lesz másként. Szükségünk van állandóan Isten szeretetére, az ősforrásból való merítésre, mert csak azzal megtöltekezve tudjuk betölteni a szeretet parancsát. Soha nem szabadna szem elől téveszteni azt, hogy Isennek a saját Fiát kellett odaáldoznia a Vele megszakadt közösség helyreállításáért. Ezen az áron válhattunk mi is egymás testvéreivé. Vannak természetüknél fogva kedves emberek, akiket könnyebb elviselni, de a tartós közösség egyetlen alapja az isteni szeretet. Ha az Egyház tagjaiból és vezetőiből minden időben ez a szeretet csordult volna túl, bizonyára nem lett volna annyi szakadás, elkülönülés. Isten kiválasztásának nem a szimpátia volt az alapja. Mi a szimpátia vagy antipátia alapján válogatjuk meg barátainkat, Istennél azonban a szeretet az uralkodó vonás. M.S.

29