Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám

Kegyelem éve Az egészséges hitélet A Szentírás összefüggő értelme és a lelki­szellemi emberek tapasztalata szerint há­rom nélkülözhetetlen kelléke van az egész­séges hitéletnek. Ezek: 1. a rendszeres imád­kozás, 2. a rendszeres bibliaolvasás, 3. az egészséges közösségi (gyülekezeti) élet. 1. Az imádkozás szükségéről és a sikeres ima feltételeiről sok helyen olvasunk a Szentírásban. A titkos vagy nyilvános imá­ban az ember szól Istenhez, aki azt meghallgatja. A magányos ima idejét nem írja elő az Úr Jézus, de az ő példájából azt látjuk, hogy minden fontosabb lépés előtt (pl. a tanítványok kiválasztása, a súlyos betegek meggyógyítása, a tanítványoktól való elválás és az elfogatás előtt stb.) imád­kozott. Az ima külső körülményeire a be­zárt ajtajú, csendes kamrát ajánlja Jézus, mely azt jelenti, hogy az ima alatt külsőleg és belsőleg teljes elkülönülésben legyünk a világtól és annak nyugtalanságaitól, mert csak így tudunk teljesen nyitott szívvel és zavartalanul beszélni mennyei Atyánkkal. Az imádkozás belső feltételeiről ilyeneket mond Jézus: Mielőtt imádkoztok, bocsás­sátok meg, ha valaki ellen panaszotok vol­na, különben a ti mennyei Atyátok sem bocsátja me£ vétkeiteket; hittel kell kérni mindent az Úr Jézus nevében, és így tovább. A rendszeres imádkozás olyan a belső em­bernek, mint a lélegzés a testnek. Mennyi ember szenved testben és lélekben a csen­des ima hiánya miatt! Pedig az egészséges szellemi emberek szüntelenül bizonyságot tesznek arról, hogy a bensőséges, őszinte ima után megújult erővel és lélekkel jön­nek ki a csendes kamrából. 2. A rendszeres bibliaolvasás olyan a lélek­nek, mint a táplálék a testnek; nagy szelle­mi kár és sorvadás nélkül ezt sem nélkülöz­heti senki sem. Ezen újszövetségi manna­szedésnek világos előképe az ószövetségi mannaszedés, melyet a nap első órájában kellett végezni, mielőtt a mindennapi élet gondjai rászakadnak az emberre. Miként Új év, új titok. Mit hoz? Mi vár ránk: gyengék, szegények, kicsinyek, árvák! S kórházból írta valaki nekem: »így kezdődött új évem betegen, és mégis hittel hirdetem, hogy ez az Úrnak kedves esztendeje lesz! Bízó örömmel megyek elébe! Kedves esztendő! Kegyelem éve!« Azóta telnek napok és hetek, de akárhányszor ezzel ébredek, s indulok bízva új nap elébe: Kedves esztendő! Kegyelem éve! Hiszed-e velem, vallod-e velem, ha mást mutat is sírva járt jelen? Ne csüggedj mégse! Ne lankadj mégse! Gyümölcsöt érlel könnyek vetése. Atyai háznak, dombos kenyérnek nagy bőségére boldogan térnek tékozló fiák, feledve vályút s újra cserélik rongyos ruhájuk. Hogy megöleljen, áldjon, segítsen, tárt kapujában vár ránk az Isten. Tárva a kapu! Vár a kegyelem! Hiszed velem? Vallód velem? Akkor hallják meg minden szegények! Hirdessük ezt a kegyelmi évet! Hirdessük, gondot, bút félretéve: Kedves esztendő! Kegyelem éve! Túrmezei Erzsébet az imában az ember szól az Istenhez, aki azt hallgatja, ugyanúgy az írás olvasásában Isten szól az emberhez, akinek azt bizalom­mal és tisztelettel kell meghallgatnia. így érintkezik a szellemi ember és Isten egy­mással: egyszer az ember szól, egyszer Isten. Nagyon sok hivő ember arról tesz bizonyságot, hogy legtöbb áldást a Szent­3

Next

/
Thumbnails
Contents