Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám
VÁRAKOZÁS Uram, Te tudod, hány ember vár most is mellékesen, türelmetlenül vagy emésztő vágyakozással valamire. És Te tudod, hogy milyen sok ember csalódik várakozásában. Tanítványaidnak azt mondtad, hogy legyenek hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják. Azóta várnak Rád a tiéid - immár majdnem 2000 éve. Nekünk, embereknek ez igen hosszú idő. Nálad azonban más időmértékek érvényesek. Micsoda is egy emberöltő az örökkévalósághoz képest!? Te bejelentetted visszajöveteledet, és ez elég. De mégis, Uram, Te tudod, milyen nehéz nekem néha ez a várakozás. Olyan figyelmet kíván, amire folyamatosan képtelen vagyok. De Te magad akarsz ebben segíteni nekem oly módon, hogy mindig újra emléleztetsz visszajöveteledre. Uram, sokszor azt gondoltam, hogy csak imára kulcsolt kezekkel kell ülnöm, amíg visszajössz. így azonban nagyon hamar álmos lettem. Te pedig ébren akarsz találni engem, amikor megjelensz. Segíts nekem ezért az eljöveteledig tartó időt helyesen fölhasználni - a Te számodra, Uram. Tedd valósággá ezt, kérlek. Uram, Te már most örök országod polgárává tettél engem. Azonban még itt élek, ebben a világban. És Te tudod, hogy itt még mi minden csábító és kívánatos a számomra. Sokszor nyúltam utánuk, és közben nemcsak az ujjamat égettem meg. Bocsásd meg Uram engedetlenségemet. Segíts, hogy kikerüljek minden bűnt, és hogy ezen a világon semmit se értékeljek nálad magasabbra, hogy ne kelljen szégyenkeznem, amikor visszajössz. Uram, Te tudsz az életem másféle sötét óráiról isamikor hegyként tornyosulnak előttem a feladatok, gondok nyomnak le, a jövő bizonytalannak és fenyegetőnek látszik. Ilyenkor jöveteled olyan távoli és nem valóság a számomra, mert e világ kegyetlen valósága kiszorít téged a gondolataimból. Segíts nekem éppen azokban a dolgokban, melyek meg akarják sötétíteni látásomat, veled számolni és rád várni. Uram, amikor visszajössz, akkor életem valamenynyi nagy és kis nyomorúsága el fog tűnni. Én ennek nagyon örülök. Mégis némelyik napon meg is ijedek, ha elgondolom, hogy ma is jöhetsz. Segíts ezért úgy élni, hogy Téged mindig láthassalak és teljes örömmel várhassalak. Uram, az új világot, amelybe elviszel engem, elmondhatatlanul szépnek képzelem. Örökkévaló békesség, leírhatatlan harmónia és isteni dicsőség fogja betölteni. Az új, örökkévaló élet tökéletessége legmerészebb várakozásaimat mérhetetlenül felül fogja múlni. Ennek az életnek minden szenvedése, minden fájdalmas csődje, e világ leírhatatlan nyomorúsága - mind elmúlnak és feledésbe mennek, mint valami gonosz látomás. Mégis Uram, a mindenek fölött legszebb Te leszel ott - Te, a világok Teremtője az emberek Megváltója az angyalok Ura és a Gyülekezet Feje. És mint a legdrágább ékszert fogom rajtad örökké csodálni kereszted sebhelyeit. Uram, hogyan is ne vágyakoznék már most is utánad, és ne várnálak mindig téged?! Otto Willenbrecht 14
