Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
»Az Ige testté lett« János ev. 1,14 Bármily nagyra nőtt a 20. század tudománya, s az átlagember számára érthetetlen, csodaszámba menő dolgokat produkál, valójában az idő és a tér keretébe van beszorítva. Annak is mindig csak parányi felületét pedzegeti. A rakétákkal, műbolygókkal bejárt »űr« elenyészően parányi a távcsövek, teleszkópok és a csillagászok által ismert világűrhöz képest, ami szintén csak darabkája az ismeretlen és felfoghatatlan végtelenségnek. S így van az idő is. Nemcsak életünk esztendei vagy pillanatai, de a történelem századai, a történelem előtti korok alig felfogható távlatai is, az egész »Idő«-vel együtt, melynek kezdete volt s egyszer vége lesz, csak egy darabkája az örökkévalóságnak, amely azt megelőzte és követi. Mégis, senki se gondolja, hogy amik itt a földön történnek, az örökkévalóságtól független dolgok; valójában annak hatásában következményeként, sőt arra nézve történnek. A Szentírás, erről túl sok - kíváncsiságunkat kielégítő - kinyilatkoztatást nem közöl. Az azonban világossá válik, hogy ezen a materiális világon túl, kívül és felül, van egy szellemi világ. S valahol ebben az Isten által teremtett szellemi világban történt egy lázadás, szembefordulás a szent Istennel. Ennek az Isten ellen folytatott offenzívának harcteréül a Sátán a materiális világot s ezen belül is a földet választotta. Sőt még ezen belül is a földből, az Isten képére formált embert, az emberi szívet, ahol megvethesse a lábát, talajt foghasson, hogy a legnagyobb rombolást vigye véghez az ember Isten-képűségének a deformálásában, összetörésében. A kezdettől fogva embergyilkos és hazugság atyja így veszi fel kígyóravaszságú stratégiáját már az Édenkertben. Valahol helyet ügyeskedik magának az ember szívében, az ember lelkében, hogy aztán a történelmet egyetlen darab szenvedéssé, egymás gyűlölésévé, véressé, könnyessé és a mindeneket beárnyékoló halál miatt az életet reménytelenné, kilátástalanná tegye. Isten a Szentírásban tudtunkra adta, a történelem pedig bebizonyította, hogy ebben a démoni megszállottságában az ember úgy megromlott, hogy mindenre képes. Nincs olyan bűn, amitől viszszariadna, csupán megfelelő körülmények kellenek hozzá. Részben a jóléti társadalmak, részben a háborúk, részben a kiváltképpen való nyomorúságos helyzetek nyújtották a legeklatánsabb illusztrációit a fentebbi igazságnak. Ezt azután a sötétség hatalma még meg is spékeli az »én jó vagyok« - magamat, másokat, de Istent soha meg nem tévesztő - áltatásával. A Sátán akarata, hogy az Isten teremtésének legcsodálatosabbja, az ember testében, lelkében egyaránt a pusztulás tárgya legyen. Erre a munkájára lázadó, bukott angyalok légióit szervezte meg. A megszállottság megkötözöttsége, szellemi erők béklyóba záró munkája nemcsak a történelem hírhedt zsarnokaiban, de az ismeretlen milliók egymást letipró, megtaposó magatartásában, a konkrét bűnökből szabadulni nem tudó életek gyötrődésében és pusztulásában egyaránt nyilvánvalóvá válik, így nem véletlen tehát, ha Isten a legjobban megtámadott területet, az embert szemelte ki arra, hogy részben az ellene lázadó fölött uralmat vegyen, másfelől pedig a számára legdrágább teremtményt megszabadítsa az ördög hatalmától. Az első, legnagyobb offenzíva a Sátán ellen az Atyától öröktől fogva született és élő Fiú testetöltésében történik, amikor is pontosan a Sátán által Mint hópihe Karácsony, titkot érlelő . . . A téli csendnek szárnya nő, s mint ég öléből hópihe, hull, hull a szívre az Ige . . . Békéje szívtől szívig ér, s fehér lesz minden, hófehér. F. L. 100
