Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám
reményei, csak ez egész más formában történik. »A szeretet soha el nem fogy.« A földi kapcsolatok: férj-feleség, szülőgyermek, testvérek, barátok - itteni módon nem folytatódnak, de »angyalok módján«, azaz Istent együtt szolgálva, Istennek együtt örvendezve, mint megváltottak, mint üdvösség részesei leszünk örök, boldog közösségben Istennel és egymással. - »Angyaloknak módján, színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám!« 3. Az Istennel való szövetség meghatározza földi és örök életünket. »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az írásokat - mondja Jézus - és Isten hatalmát.« Az írás nem tanítást ad Istenről, hanem elmondja Isten történetét az emberrel, akit kivá-Kísértés nagy keresztje Kísértés nagy keresztje, ó, ördögverte béklyó! Hagytál-e tört szívemben valamit, ami még szép, valamit, ami még jó?! Sötétség fejedelme, ó, mily nagy lett hatalmad; s erőm már egyre gyöngül, s harcom egyre lankad. A sok-sok küzdelemben - horpadt lett már a vértem. Bár sokszor vertem vissza halálos támadásod - roskadok..., s mint foglyodnak tán te is sírom ásod. De mégis! Ott fényt látok! Felkelt már védelmemre ÉG-FÖLD dicső Királya, az ÉLET FEJEDELME! Már jön felém sietve a szabadulásnak perce, biztos soká nem késik, íme, már nincs is messze! Mily könnyen visellek már - ó, ördögverte béklyó: kísértés nagy keresztje! Haluszka Margit laszt, szövetségébe fogad, tökéletességre juttat, és akit be akar vinni egy halál nélküli örök életbe. Amit Isten Ábrahámmal, Izsákkal, Jákobbal kezdett, az élettörténet és nem haláltörténet! Jézus idézi Istennek a csipkebokornál mondott szavát: »Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene!« (2Móz 3,6). Itt Isten kiválasztó hűségéről van szó. Izráel az Istennel való kapcsolat minden részletét a történelem síkján élte át földi életútján. De ha Isten csak az élőknek Istene, akkor kell, hogy az ősatyák is éljenek Isten számára. A csipkebokornál elhangzott isteni szózat arról ad kinyilatkoztatást, hogy aki a földi történelem során egyszer élő közösségbe került Istennel, azt Ő nem hagyja el a halálban. Akiknek Isten szövetségesként odaadja magát, azok fölött nem a halál, hanem Isten mondja ki az utolsó szót. A középkori szemlélet a földi életet szinte fölösleges »siralomvölgynek« tekintette és csak az eljövendő mennyei világgal törődött. - Az újkor embere nem számol az eljövendő valósággal, csak e világi üdvösséget akar teremteni magának. A bibliai igazság pedig az, hogy »a kegyesség mindenre hasznos, mert megvan benne a jelenvaló és az eljövendő élet ígérete« (lTim 4,8). Vagyis: Istennek szentelt, Isten szövetségében megtett életút a földön - és Isten szövetségében kiteljesedő üdvösség a mennyben, osztatlanul Isten szövetségében. - A nyitott húsvéti sír a feltámadás pecsétje a mi számunkra is: »Isten feltámasztotta az Urat, és az Ő ereje által minket is feltámaszt.« Blaise Pascal, a nagy francia tudós, matematikus és gondolkodó 1692-ben halt meg. Halála után ezt a cédulát találták kabátjába varrva: »Ábrahám, Izsák és Jákób Istene nem a filozófusok és tudósok Istene. Bizonyosság, bizonyosság, érzés; öröm, béke! Jézus Krisztus Istene . . . Elfelejtve a világtól és mindenkitől, de Istentől nem. Csak az evangélium útján lehet Ót megtalálni. Az az igazi élet, hogy meg-8
