Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám
Hevesi Ödön: A Szent Szellem munkája Ha a gyülekezetek igehirdetését figyeljük, igen sokat hallhatunk az első isteni személyről, az Atyáról. Hirdetik mint Teremtőt, mint Megtartót, mint szigorú Uralkodót és szerető Atyát. Azután sokat hallhatunk a második isteni személyről, a Fiúról mint Megváltóról, aki a bűnbeesett emberiségért életét adta a golgotái kereszten. Ő az, aki megmutatja az Atyát, magához vonja az embert, közvetít közte és az Atya között stb. Kérdezzük meg azonban, mi hangzik el a szószékről a harmadik isteni személy, a Szent Szellem felől? Mennyit beszélnek Róla? Pedig Ő is egyenrangú és ugyanolyan hatalmú tagja a Szentháromságnak! Ez az igehirdetési hiány sokban hozzájárul a gyülekezet szellemi életének hiányos állapotához, mert éppen a Szent Szellem feladatköre a gyülekezetei és annak minden tagját vezetni és képessé tenni, hogy az Isten által támasztott követelményeknek megfelelhessen. 1. A Szent Szellem működése a világban A Szent Szellemről elsőízben a világ teremtésekor olvasunk (lMóz 1,2): »Isten Szelleme lebegett a vizek felett«. Látjuk tehát, hogy Ő az Atyával és a Fiúval együtt a közös nagy munkából kiveszi a részét. A bűn által megszűnt a zavartalan kapcsolat Isten és az ember között. Az ember a Sátán rabszolgaságába került. Isten ugyan megígérte a Megváltót, (akinek érdeme visszamenőleg is üdvszerző) az isteni üdvrendben azonban a Szent Szellem közvetlen befolyását a törvény betűje, a szabály és a szervezet foglalják el. Isten tehát a Szent Szellem helyébe előre leszögezett parancsokat adott: a törvényt! Ennek szavát nem lehetett többé letagadni, eltitkolni. Aki megszegte, tudta, hogy vétkezett, így lett a Szent Szellem helyett a törvény eszközül, hogy a bűn az emberben tudatossá váljék. Ebben az üdvrendben megszűnt az egyéni kezelés és elbírálás. Egyféle törvény egyazon betűje vonatkozott mindenkire. Minthogy pedig minden ember különbözik a másiktól, ki ezt, ki azt a törvényt tudta vagy nem tudta megtartani, de olyan, aki mindegyiket megtartotta volna, egy sem akadt. Ez az állapot addig tartott, míg Isten az idők beteljesedésekor el nem küldte az Ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust. Az Ő áldozata nyitotta meg az Atyához vezető utat, vagyis a közösség helyreállíthatóvá lett. Ezen túl Jézus megígérte, hogy ha Ő elmegy az Atyához, elküldi nekünk a Szent Szellemet. így a krisztusi megváltás magában foglalja, hogy az ember megszabadulva a törvény bilincseitől, ismét közvetlen, szabad kapcsolatba kerül a Szent Szellemmel, és ezentúl általa vezéreltetik. Pünkösd napján következett be, amit Jóéi próféta jövendölt: »Kitöltők az én Szellememből minden testre« (Csel 2,17). Itt egy egyszeri ténnyel állunk szemben, azzal, amikor a Szent Szellem e földön új feladatkörét foglalta el, hogy az egész emberiséget a Fiún keresztül az Atyához vezesse. A pünkösd tehát sohasem ismétlődhet meg, akárcsak nagypéntek, vagy húsvét sem. Jézus halála és feltámadása éppen úgy, mint a Szent Szellem kitöltetése, az isteni üdvtervnek nélkülözhetetlen, egyszeri eseménye! 2. A Szent Szellem munkája az emberben Jézus búcsúbeszédeiben a Szent Szellemet illetőleg nagyon fontos kijelentéseket tett. Bejelentette, hogy eltávozása után elküldi a Szent Szellemet, aki »amikor eljön, megfeddi (meggyőzi) a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében« (Jn 16,8). Vagyis ő az, aki az embert bűnére figyelmessé teszi, majd a bűnei felett bánkódó előtt 54
