Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám

Egy svájci orvosi irányzat, Dr. Turnier genfi orvos vezetése mellett, logikusan és az orvosi tudomány, valamint a hitélet közös világosságában foglalkozik ezzel a fontos problémával. Céljuk nemcsak az egyes betegségi tüneteknek, hanem az egész személyiségnek (a test, lélek és szellem hármas egységének) a gyógyítása, ók nyomatékosan és helyesen hangsúlyozzák, hogy Jézus gyógyításai isteni szellemi erő által történtek és az egész személyiség gyógyulását eredményezték.

6. A test, a lélek és a szellem viszonya a Szentháromsághoz

A teremtés történetében (lMóz 1,26) nem egyes, hanem többes számban beszél Isten: »Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlatosságára.« Az ember nem testi megjelenésében, hanem a fentiekben már kifejtett hármasságában hasonlít Istenre, illetve a Szentháromságra. Szellemünk a Szentlélekkel (Szent Szellemmel) áll közvetlen kapcsolatban. Nikodémusnak, a jóindulatú írástudónak nem a tízparancsolatra volt szüksége, melyet ő nagyon is jól ismert, hanem arra, hogy Isten Szent Szelleme az újjászületés (felülről való fogantatás) által megújítsa (regenerálja) a bűntől zavarossá (kaotikussá) vált szellemét. Miként a teremtés leírásánál olvassuk, a káoszban levő föld felett Isten Szelleme lebegett, helyesebb fordításban: mint az anyamadár a tojásain. így lebeg mindnyájunk felett, závaros szellemi és lelki állapotunk felett ma is a Szent Szellem, mert mindenek előtt nekünk is az új fogantatásra van szükségünk ugyancsak a Szent Szellem ereje által. E megtermékenyítés nélkül a természeti ember nem értheti Isten Szellemének dolgait, amint azt Pál apostol a görögöknek már megírta (lKor 2,11-16). Szellemünk tehát Isten Szent Szellemével áll életbeli (biológiai) kapcsolatban.

Lelkűnkről ezt mondja Jézus: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és én megnyugtatom a ti lelketeket« (Máté 11,28-29). Az akaratában, érzelmeiben és indulataiban csapongó lelkűnknek Jézus békességére és megnyugtató szeretetére van szüksége: »Békességet adok néktek, az én békességemet adom néktek«, mondja Jézus búcsúbeszédében tanítványainak (János 14,27).

Mi a testünk viszonya Istenhez? Arról sokszor olvasunk, hogy Jézus a betegek testét meggyógyította, de arról nem olvasunk, hogy testünk a maga egészében már ebben az életben meg van váltva. Pál apostol a Római levél 7. részében szinte megrendítően írja le saját belső emberének harcát saját testével: »Érzek az én tagjaimban más erőt, amely az én elmém törvényével ellenkezik és engem rabul ad a bűn törvényének, mely az én tagjaimban van« (Róma 7,23). A Római levél 12. részében (1-2. v.) az apostol szent kérelemmel fordul az olvasóhoz: »Kérlek azért titeket testvéreim az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda testeteket Istennek kedves áldozatul. Ez legyen a ti okos istentiszteletetek.« Gyakorlatilag az az új helyzet áll tehát elő, hogy a Szent Szellem által megújított és Jézus által megnyugtatott belső emberünk vezetése alatt kívánságaiban és ösztöneiben nyugtalankodó testünk hibás erői megcsendesednek, és mintegy oda tudjuk szentelni testünket Istennek, mint okos tiszteletünket. Megújult szellemünk és lelkünk (belső emberünk) vezetése alatt most már megértjük, hogy testünk odaszentelése voltaképpen »okos istentisztelet«. Megváltatlan testünk életében még így is lesznek hullámzások, kilengések. Ezekre nézve ezt a megnyugtató Igét kapjuk: »Nincs semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak« (Róma 8,1-2). (Krisztus ítélőszéke előtt, ahol mindnyájunknak meg kell jelennünk, ugyanúgy mentetünk fel majd e tekintetben a kárhoztatás alól, mint a házasságtörő asszony a jeruzsálemi templomban Jézus által. János 8,1-11)

A bűn által megzavart személyiségünk mindhárom elemének (szellemnek, léleknek és testnek) egyaránt szüksége van tehát a Szentháromság mindhárom személyére. Mind52