Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám

SZELLEMI BOTANIKA és ZOOLÓGIA sorozatunk végére érkeztünk. A Bibliát olvasva elmélkedéseink alapján még jobban megértettük, hogy Isten: »Sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által. . .« (Zsid 1,1).

De nem csupán az emberek nyelvén, hanem a virágok, a fák, a bokrok, a madarak, az állatok, sőt a csillagok nyelvén is szólt hozzánk.

A virágok, gyógynövények és madarak nyelvén Isten az ember iránt táplált gondviselő, gyógyító és üdvözítő kegyelméről beszélt. A gyümölcsfák nyelvén a gyümölcsöző hitélet titkait tárta fel előttünk. A csillagok nyelvén az Úr az Ő vüágokat teremtő és fenntartó hatalmáról szólt hozzánk: »Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat« (Zsolt 19,2).

Bibliaolvasásunk közben szemünkbe ötlött, hogy az isteni Szentháromság személyei a növények és állatok világából választottak maguknak szimbolikus neveket. Az Úr Jézus az Énekek énekében (2,1) »Sáron nárcisza« (héber, német nyelven) és a »völgyek lilioma«, a János evangéliumában (1,29) pedig »Isten Báránya«. — A Szent Szellem galamb képében szállt az Úrra, az Atya pedig a madarak királyához, a sashoz hasonlította magát, hogy méltóképpen kifejezhesse népe iránt tanúsított atyai gondoskodását: »Hordoztalak titeket sas-szárnyakon . . .« (2Móz 19,4). »Miként a fészkén felrebbenő sas fiai felett lebeg . . .« (5Móz 32,11).

Bizonyára olvasóim bőven kaptak lelkűk számára kenyeret, gyümölcsöt, tejet, gyógyszert és virágot ingyen. Istené legyen mindezért hála és köszönet! Virágh Ádám

»Vegyétek eszetekbe a mező liliomait . . . Tekintsetek az égi madarakra . . .« Mt 6,28.26

FOGALMAK MAGYARÁZATA

KÉFÁS

Annak a feltűnő ténynek, hogy Pál apostol Pétert zsidó-arám nevén Kéfásnak nevezi, hasonló oka lehet, mint annak, hogy önmagát viszont római nevén jelöli. Ezt a nevet viseli a pogányokhoz tett első missziói útja óta (vö. Csel 13,9). így akarja kifejezésre juttatni, hogy hivatása és szolgálata szerint a nemzetek (pogányok) apostola (vö. Róm 11,13).

Amikor tehát Pál Pétert Kéfásnak nevezi, ezt bizonyára azért teszi, hogy őt mint A KÖRÜLMETÉLKEDÉS APOSTOLÁT állítsa elénk (vö. Gál 1,18; 2,9). Kéfás viszont, amikor leveleiben magát Péternek nevezi, ezt nyilván azért teszi, mert a nemzetek (pogányok) közt elszórva élő zsidó emigránsoknak (diaszpóra) ír. Péter (petros) a Kéfásnak megfelelő római név. Mindkettő azt jelenti: »a sziklához tartozó«. Az Úr Jézus azt mondja a Mt 16,18-ban: »te Péter vagy, (petros) és ezen a sziklán (petra) építem fel az én Gyülekezetemet.« Tehát nem az emberre, az apostolra építi az Úr a Gyülekezetét, hanem a sziklaalapra, amely Ö maga, (lKor 10,4) s akiről Péter hitvallást tesz.

Amikor Pál olyan hangsúlyozottan Kéfásnak nevezi Pétert, miután az Antiochiában hamis tapintatával botránkozást okozott, ennek oka az volt, ahogy azt a Gál 2,11-14-ben közelebbről kifejtette: ez a képmutatóskodás nemcsak az antiókhiai gyülekezetei, hanem az egész onnan kiindult és győzelmesen haladó evangéliumi mozgalmat azzal fenyegette, hogy hamis vágányra jut. A Kéfás névnek emlékeztetnie kellett őt apostoli tisztére a körülmetélkedésből valók között, továbbá a jeruzsálemi apostoli tanácskozáson (Csel 15) hozott megállapodásra, amely akkor éppen az ő (Péter) javaslatára jött létre (Csel 15,7 kk). ELTÉVELYEDÉSÉVEL tehát nem csupán tiszte ellen vétett, hanem hűtlen lett magához az Úrhoz is, aki rábízta a mennyei királyság kulcsainak kezelését (Mt 16,19).

A korintusi gyülekezetben hasadások támad45