Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám

voltát most már sokkal inkább a Szellem jellemezte (vő. 2Kor 3,17-tel is), a »men . . . de« tehát egyrészt a »test« és a »Szellem« közötti ellentétre utal, más­részt pedig a »megöletett« és »megeleve­­níttetett« közöttire. 3) »Amelyben elmenvén, a tömlőében levő szellemeknek (telkeknek) is prédikált, amelyek engedetlenek voltak egykor, ami­kor egyszer várt Isten béketűrése a Nőé napjaiban.« Kérdés: A szellemek (lelkek) egykor - Nóé napjaiban - mint szellemek voltak engedetlenek? Nem, mint emberek voltak engedetlenek, ahogyan lMózes 6,3kk.; Lukács 17, 26-27 és 2Péter 2,5 ezt bizonyítják. Tehát nem a szellemek, hanem az emberek voltak en­gedetlenek. Ezeknek az embereknek a szellemei vannak most, a jelenlegi idő­ben, börtönben. S most egy kis nyelvtant: »elmenvén«: poreutheis = aorist, a »po­­reuomai« igéből; »prédikált«: ekeeryxen = aorist, a »kee­­rysso« igéből; »engedetlenek voltak«: apeitheesasin = aorist, az »apeitheo« igéből. Az »aorist« igealak itt egy, a múltban vég­bement, lezárt dolgot jelöl. Ez annyit jelent: Krisztus a múltban, egy bizonyos időpontban, Szellemben elment az engedetlen emberekhez, mégpedig Nóé idejében, (ahogyan ezt az összefüg­gés világossá teszi), és ebben a bizonyos időpontban azoknak az embereknek pré­dikált, akik most mint szellemek börtön­ben (tömlőében) vannak. Ezek nem annakidején voltak mint szelle­mek tömlöcben, hanem ma vannak bör­tönben, mivel abban az időben, Nóé nap­jaiban visszautasították az üzenetet. Krisztus közvetlenül prédikált nekik? Nem, Szellemben prédikált. Ez a Szellem Nóéban munkálkodott, az igazság hirde­tőjében (2Pét 2,5). Nem mondja-e az lPéter 1,11, hogy Krisztus Szelleme mun­kálkodott az Ószövetség prófétáiban? 4) »Mert azért hirdettetek az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek embe­rek szerint testben, de éljenek Isten szerint Szellemben.« a) Itt nem olvasható, hogy a halottaknak hirdették az örömhírt, hanem az áll, hogy holtaknak (egykor) evangéliumot hirdet­tek (aorist). A múltban nem a halottak­nak hirdették a jó hírt - hiszen a halottak nem hallhatják az örömhírt -, hanem a most holtaknak hirdették a múltban, egy bizonyos időpontban, az evangéliumot. Ez a múltban lezárt esemény volt. b) Itt megint a »men . . . de« kifejezéssel találkozunk, tehát ellentéttel. Egyesek (most holtak) megítéltetnek em­berek szerint testben (sarki), vagyis asze­rint ítéltetnek meg, amik ők mint embe­rek testben voltak; mások pedig (most holtak) a múltban elfogadták az örömhírt, és aszerint élnek, amit Isten ajándékozott nekik. Szellemben élnek, azaz a Szent Szellem erejében (vö. 2Kor 2,16). 5) A Jézus Krisztus poklokra való átszál­lásáról szóló elméletet tehát nem lehet alátámasztani. Az Úr Jézus azt mondta a latornak a kereszten: »Ma velem leszel a paradicsomban.« Krisztus halálban volt (Róm 10,7), »a föld alsóbb részeiben« (Ef 4,9), amit az Ószö­vetség (Septuaginta) hádesznek nevez (Csel 2,47). ó azonban a halottak biro­dalmának azon a területén volt, amelyet »paradicsomnak« hívnak. Az írás sehol sem szól a »pokolban« vagy a »hádesz­­ben« vagy a »paradicsomban« tartott pré­dikációról. Másrészt azonban nagyon ko­molyan beszél a Biblia az élők és holtak fölötti ítéletről (vö. Csel 10,42kk. 17,31; Róm 14,9; 2Tim 4,1). Biztonság Uram, neked semmi sem lehetetlen. Semmi sem szűk, semmi sem tág. Kezedben ott van a világ. Jó helyen vagyok tenyeredben. Dömötör Ilona 40

Next

/
Thumbnails
Contents