Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám
Mikor már semmi nem marad Mikor már semmi nem marad az ifjúkori lendületből, érettkori fogadkozásból, marad pár jó szó, jó imádság azokért, akik nem szeretnek, azokért, akik nem kívánják, de akikért egy életen át őrt kellett volna állni, hordván terheiket (könnyebb lett volna úgy s akkor a magunk keresztje), szóval pár jó szó, jó imádság értelmet adhat életünknek, mikor már semmi sem marad, s amikor mégis gazdagabbak leszünk, mint bármikor korábban, mert fontos lesz az üdvösségünk, a magunké s a másoké is. F.L. szülő tekintélye is gyermeke fölött. Isten rendje szerint a gyermek engedelmeskedni tartozik szüleinek, mert ez válik javára. A szülők viszont Isten szeretetét és rendjét valósítsák meg gyermekeik felé, ne legyenek szeszélyesek, következetlenek, zsarnokok. Arra kell igyekezniük, hogy megérdemeljék ezt a gyermeki engedelmességet, valóban tiszteletreméltóan viselkedjenek, sőt törekedjenek az engedelmességet könnyűvé tenni a gyermek számára. Legyenek gyermekeiknek legjobb barátai, akikhez bizalommal fordulhatnak a gyermekek. Ne zsarnok legyen a szülő, aki saját akaratát tűzön-vizén át érvényesíti, hanem érezze a gyermek, hogy igaz javát akarja a szülő! »Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüléiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrnak.« És ha egyébként a környező világ divatja szerint más gyermekek függetlenítik magukat a szülőktől, csak igényeikkel és követeléseikkel állnak szüleik elé (és ezzel a romlás útjára lépnek), Istent ismerő és a hit útján vezetett gyermekek ne a környezethez szabják magukat, hanem ahhoz, ami az Úrnak kedves! Isten gyönyörködik az engedelmességben. Jézusnak, a mennyei Atya iránt mindhalálig engedelmes Isten Fiának »az volt az eledele, hogy teljesítse az Atya akaratát« (Jn 4,34). Dacos, lázadozó, szabadjára engedett gyermekek sokszor utólag visszapillantva mondják: bár szigorúbban fogtak volna, bár hallgattam volna idejében szüléimre! A munkaviszonyt is rendezi Isten Igéje, amely a rabszolgaság korában szól a kortársakhoz, Pál tolmácsolásában. A rabszolgaság intézményét külső, forradalmi úton nem szűnteti meg, de egy belső átalakulás révén, a Szent Szellem által új fajta kapcsolatra segít a gazda és szolgája között, a szeretet és az Isten előtti felelősség jegyében. »Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak, ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Amit tesztek, lélekből végezzétek, úgy, mint az Úrnak és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul az Úrtól fogjátok megkapni az örökséget: az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát.« Krisztus követője, ha szolgálatban áll, ne csak gazdájára, főnökére nézzen; úgy végezze dolgát, mintha maga az Úr volna a közvetlen főnöke: Tőle kapott erővel, iránta való felelősséggel. Ez meghatározza a munka minőségét, mennyiségét egyaránt. »Ti urak, adjátok meg szolgáitoknak, ami igazságos, és úgy bánjatok velük, mint akik veletek egyenlőek, tudván, hogy nektek is van Uratok a mennyben. Aki pedig igazságtalanul cselekszik, vissza fogja kapni azt, mert nincsen személyválogatás.« Aki felismerte és elismerte, hogy Krisztus az Úr, az igazi és egyetlen Úr, az nem fogja játszani a nagyurat, fitogtatni hatalmát, nem él vissza hatalmával, hanem igazságosan és szeretettel bánik beosztott-35
