Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám
előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgálatra alkalmassá teszem testemet, hogy míg másoknak'prédikálok, magam olyanná ne legyek, mint aki alkalmatlan a küzdelemre. lKor 9,24-27 Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét adta nekünk. Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, sem engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. 2Tim 1, 2-5;7-8 Jézus pedig így szólt: »Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.« Luk 9,62 Eddig jól futottatok: ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek? Gál 5,7 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Zsid 12,1 Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. Zsid 3,1.14 Dicsérje Öt a köd is! 148. zsoltár Minden lélek és minden létező, hó és szélvihar, tűz és jégeső, dicsérjétek az Urat! Még a köd is dicsérje szent nevét, az a nyirkos, szürke pára. eloszlik majd nemsokára, ha egyszer Isten azt mondja: ELÉG! Lelkem, dicsérd az Urat! Ne csak a napsugarakért, virágos, tarka rétekért, áldást osztó őszökért, gazdag kijelentésekért, testvéri, meleg szívekért - hanem a ködért is! Lelkem, ne utáld meg a ködöket, a botokat, a vesszőket, a sötét, járatlan utakat! Meglásd, tündöklőbb lesz a nap, s túláradóbb szívemből a hála, mikor a Mester parancsára felszáll a köd, s világos lesz újra. Ó, zengjed, zengd hát szívem húrja! Köd . . ., sok nehéz óra -, dicsérd az Urat. Legyen szívem mélyebb, alázatosabb! Ködök, vigyétek végbe rendeletét, amíg csak О nem mondja: »Most már ELÉG!« 17
