Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
FIATALOK LEVELEZNEK a manipulált emberről Kedves Dani! Most, hogy nyáron alkalmam volt keresztül-kasul bebarangolni Európát és rengeteg érdekes tapasztalatot szereztem, azt kell mondanom, hogy mi, úgy látszik, nagyon el vagyunk maradva. Persze, majd szóbelileg sok mindent elmondok neked, most egyelőre csak annyit: eddig azt hittem, hogy a keresztyén testvéri együttlétnek az az egyetlen lehetséges formája, ahogy azt mi gyakoroljuk. Vagyis: együtt imádkozunk, olvasunk egy szakaszt a Bibliából, megbeszéljük együtt, azzal kapcsolatban kérdéseket vetünk fel és felelünk azokra, végül megint közösen imádkozunk - közben persze énekelünk -, és kész. Most nyílt csak ki a szemem, hogy mennyi egyéb lehetőség is létezik! Képzeld, valahol egy gyülekezet ifjúsági körében úgy voltunk együtt, hogy a Bibliát elő se vettük, viszont a csoportnak volt egy príma vezetője, aki az egész együttest ragyogóan kézben tartotta és irányította. És nem ültünk ám egymás mellett egész idő alatt, mint a fajankók! Eleinte még igen, de aztán azt mondta a vezető, hogy feküdjünk le a földre, hunyjuk be a szemünket, lazítsunk, engedjük szabadjára gondolatainkat, közben igyekezzünk felmérni és átvenni azt is, ami a mellettünk levők lelkében lezajlik, ujjaink hegyét érintsük öszsze . . . Aztán volt ott kitárulkozás is, heves vita, veszekedés is, őszinte vallomások, meg képzeld: tánc, csodálatos hangulat és érzelmi hullámzás. A végén valamennyien érzelmileg összehangolódtunk, s amiről ott szó volt, mind együtt elfogadtuk, szinte feloldódtunk ebben a csodálatos egységben. Csak еду-két lehetetlen különc akadt, aki makacsul ragaszkodott különvéleményéhez, de ezekről mindjárt ki is derült, hogy idegbetegek, ezért nem voltak képesek a többiekkel azonosulni, akik pedig' sokfelől jöttek össze. Szóval, Danikám, ha nem akarunk végzetesen lemaradni, nekünk is haladnunk kell a korral, nyitottnak lenni új áramlatok felé. Kérlek, tanulmányozd te is ezeket és légy azon, hogy az ilyen újításokból mi is minél előbb, minél többet megvalósítsunk. Szóval majd bővebben, addig is szeretettel üdvözöl és válaszodat kéri Iván * Kedves Iván! Látom, hogy nagyon »begerjedtél« odakint, de vigyázz, nem mind arany, ami fénylik! Arról, amit írsz, sok mindent olvastam magam is; próbáltam többféle irányból tájékozódni, világos képet alkotni ezekről az újabb folyamatokról. Hadd induljak ki abból, hogy Isten az embert szabad lénnyé teremtette. Szabadságához tartozott, hogy Isten mellet is, ellene is dönthetett; sajnos, ez utóbbi történt, és ennek végzetes következményeitől azóta is szenved az emberiség. De Isten még ilyen áron is vállalta az emberrel a szabadság kockázatát. Isten nem olyan »uralkodó«, aki manipulál, vagyis eszközként kezeli az embert. Nem ejti rabul az ember személyiségét, nem igázza le, nem tör rá zsarnoki hatalomként, hanem »az ajtó előtt áll és zörget«, és az embernek magának kell szíve ajtaját belülről Isten előtt megnyitnia. Az ember személyiségére tudtán-akaratán kívül, rejtett taktikával, körmönfont módszerekkel rátörni és azt mindenféle »agymosással« azonosító technikával egyéniségétől megfosztani, idegen célok szolgálatába állítani: ördögi tendencia. Még akkor is, ha vallásos álarcot ölt magára. 126
