Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
Názáret látképe A középen Mária egykori háza fölé emelt templom, ahol Gábriel arkangyal hírül adta neki a Megváltó (Szabadító) születését. tunk, nemcsak miben találhatunk szórakozást. Ott vannak a bűn kötelei fülünkön. Hegyezett füllel hallgatjuk, ami nem ránk tartozik, figyelünk pletykára, rágalomra, álhírre, rémhírre, s közben süketen bezárulunk Isten szava elől, segélykérő embertársunk szava elől. Jézus felszabadít, hogy az Ó szavát hallgassuk meg elsősorban s ahhoz igazodjunk: »Aki hallja és megcselekszi, olyan, mint a bölcs ember, aki kősziklára építette házát.« És meghalljuk, ha valaki - bármilyen halkan, talán szavak nélkül is - felénk kiált és segítséget kér. Ott vannak a bűn kötelei nyelvünkön. Ezek úgy rángatják nyelvünket, hogy mindig bántó, durva, trágár, gúnyos vagy panaszos, vagy vádaskodó szavakat mondjunk ki, de soha a szeretet, a bátor hitvallás szavát. Gyávaság, durvaság köteleivel, hazugság köteleivel van nyelvünk félelmetesen megkötözve. Jézus felszabadít, hogy igazságot szóljunk szeretetben; hogy tagadó nyelvünk hitvallásra szabaduljon fel, mint Péter esetében, nagycsütörtök után, pünkösdkor. És kimondjuk végre a szót: Megbocsátok, vagy bocsánatot kérek. (Nem halunk bele, - inkább abba, ha nem mondjuk ki.) Ott vannak a bűn kötelei kezünkön. És arra rángatnak, hogy üssünk, bántsunk; hogy a máséhoz nyúljunk, hogy tétlenül hevertessük vagy ökölbe szorítsuk kezünket. Durvaság, restség, kapzsiság bilincsei kezünkön. Jézus felszabadít, hogy az önzés görcsébe merevedett markunk feloldódjék s adni tudjunk; ökölbe szorult, gyűlölködés görcsébe merevedett öklünk békejobbot nyújtson; henyélve hevertetett kezünk szorgalmas munkára szabaduljon fel; ne üssünk, hanem simogassunk. Ott vannak a bűn kötelei gyomrunkon. Beszél a Biblia emberekről, »akiknek istenük a hasuk«; Ínyencség, telhetetlenség, mértéktelenség kötelei, rabláncai rángatnak sokszor gyomrunkon át, saját vesztünkbe. Hazánkban divat, hogy mindenki mindig mindenhol falatozik valamit. Munkahelyen, járműveken, várótermekben, utcán; »munka-ebéden« és »munka-vacsorán« (a gyomornak mindenesetre munka mindezt megemészteni) - és az elhízás nálunk népbetegség, miközben az emberiség kétharmada éhezik vagy éhen hal . . . Az éhség a jóllakottak szégyene. Jézus felszabadít mértékletességre, a feleslegesből - vagy éppen nem is a feleslegesből - való osztozkodásra. 113
