Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
Azóta évről évre emlékezünk rá. De igazi karácsonya az egyes embernek akkor van, amikor az Úr Jézus lakozást vesz benne. Nem elég emlékezni az elsőre! Van-e már mire emlékezned, a másodikra, a te személyes karácsonyodra nézve? Arra, hogy egyszer koldus szegényen, a bűntől istállóvá vált szívvel kitárulkoztál előtte és befogadtad Őt?! Adjon nékünk az Úr ilyen karácsonyt, ahol igazzá lehet számunkra és bennünk, ami ott, az első karácsonyi éjszakán történt Betlehemben! Azt a valóságosat, melyen nagy öröm van a mennyben az Isten angyalai között is. Szabó Péter GONDOLATOK Milyen könnyen foglalkoztathat a kicsinyes és nem a nagy - a haszontalan és nem az értékes - a mellékes és nem a fődolog; a jelentéktelen, nem pedig a fontos, inkább a negatív, mint a pozitív, az időleges és múlandó inkább, mint az örök és a múlhatatlan! * Sok ember keres örömet. Sokat költenek is erre. De az igazi örömet nem lehet megvásárolni, azt csak ajándékba lehet kapni. »Nehogy kint maradjon az Úr Jézus!« Egy sziléziai faluban karácsony délutánján szentestét ünnepeltek a templomban. Barátságosan világított a hold s az oltár előtt két hatalmas karácsonyfáról áradt a fény. A gyermekénekkart a két szemben álló kórusra osztotta el a kántor, s a karácsonyi angyali üzenetről szólt »Békesség a földön . . .« Különös hangsúly esett arra, hogy ahol emberszívek között békétlenség van, oda nincs karácsonyi bemenetele az Úr Jézusnak. Röviddel előtte a lelkész otthonában veszekedtek a gyerekek. Ezzel volt kapcsolatos, hogy igehirdetés közben egyszercsak csengő gyermekhang szólalt meg: »Édesapa, már megbékéltem Fricikével. Nehogy kint maradjon az Úr Jézus!« A szavak, melyeket a kislány gyermeki együgyűséggel kiáltott bele a templomba, meglepő váratlanságukban nem maradtak hatás nélkül. Némelyek mosolyogtak a gyermek beleszólásán, másoknak azonban könnyes lett a szemük, s a gyermek mondata jobban visszhangzott bennük, mint az egész prédikáció. »Nehogy kint maradjon az Úr Jézus!« Sokan mélyen magukba szálltak erre. A lelkész otthon karjába emelte a kislányt és úgy érezte, hogy a gyermek szavai voltak az igazi prédikáció. Később tapasztalta csak meg, hogy ezen a karácsonyestén mennyi ellenség lett jóbaráttá a faluban. A gyermekajkon át vitte végbe az Úr, hogy karácsonyt ünnepeltek. Bent lakhat-e szívedben az Úr karácsonykor, vagy az ajtó előtt áll? (Jel 30,20/a.) JÓ Jó, hogy adni lehet, jó, hogy van mit s jó, hogy van kinek. Jó örülni az örülőkkel, és a legjobb: fénybe borulni belül, hol szívbemarkoió sötét ülte torát, s kiragyogni szemen át, arcon át, fénylő szavakon át a GYERMEK mosolyát. F.L. 102
