Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
- Dicsekedés helyett - dicsőség Istennek, ha Fiát szívünkbe fogadva, Ő növekszik bennünk, munkálkodik bennünk s általunk, újjáteremtő hatalma által. Nem a Krisztus előtt leboruló hódolat rabolja meg Isten dicsőségét, hanem a sikert, az eredményt gőgösen önmagának tulajdonító ember. Nagy Én-ünk Istent szorítja háttérbe. Dicsőség Istennek! Pál ezt mélyen értette, amikor így vallott: »Élek többé nem én, hanem él bennem Krisztus .. . Többet munkálkodtam Isten országáért, mint a többi apostolok összesen, de nem én, hanem Istennek bennem munkálkodó kegyelme.« És jól értette ezt Kálvin János is, aki élete jelmondatául választotta: »Egyedül Istené a dicsőség!« Ne gőgösen dicsekvő emberek legyünk. »Dicsőség a magasságban Istennek« - akkor élünk ember-voltunk magas szintjén, ha dicsőséget adunk NEKI. II. Békesség a földön embereknek, akik Isten jóakaratában részesültek. Jézus békességet hozott, elsősorban békét Isten és ember között. De békíti egymással az örökségen civódó testvéreket, békességet teremt férj és feleség között, szülő és gyermek között (A tékozló fiú példázatában ott látjuk a bocsánatot kérve visszatérő fiút és a szemrehányás nélkül megbocsátó apát). Ledönt faji, vagyoni, társadalmi korlátokat, és még ellenségeket is testvérré formál! »Csak egy kicsi jászol, és micsoda fönség! Eltűnik előtte az osztálykülönbség. Csak egy kicsi Gyermek, de micsoda béke emberek és barmok elgyötört szívébe’! Csak egy kicsi Csillag, de ahova fényt vet, az a kicsi élet mégis örök élet.« (Füle Lajos) A bölcsőnél térdet hajtanak az írástudatlan pásztorok és a kor legmagasabb műveltségi színvonalán álló keleti bölcsek. A pásztorok Izráelből valók, a keleti bölcsek pogányok voltak. Korlátok dőlnek le azok közt, a békesség munkálói lesznek azok, akik Jézust Megváltójukként szívükbe fogadták. Békesség a földön az embereknek, akik átélték Istennek Jézusban hozzánk lehajtó irgalmát és jóakaratát. Négy igei szellemű tanács a békesség megvalósítása tekintetében: 1. Magad részéről viszályt, civódást sose kezdj. 2. Ha más kezdi, ne folytasd - s akkor már nem lesz belőle veszekedés. Minden vitához, viszályhoz kettő kell. Itt énekelték az angyalok: »Dicsőség a magasságban Istennek...« Dávid is ezen a vidéken őrizte nyájait, és itt kente fel őt Sámuel Izráel királyává. Betlehemi mező 99
