Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
FIATALOK LEVELEZNEK heroinról, »szippantóról« Kedves Marcikám! Csuda érdekes dolgok történnek mostanában a gimiben. Van néhány fiú, aki rákapott a »szippantóra«, becsavarodott. . . (Ez valami olyasmi lehet, mint Amerikában a heroin.) Ezek sokszor hiányoznak az iskolából, s előfordul, hogyha jönnek is, szinte kábuitan, bambán ténferegnek, mint aki ott van, de még sincs ott. Nem tanulnak, az órán a kérdésre nem felelnek, nem érdekli őket semmi, beszélgetni sem lehet velük, közben - ha rájuk néz az ember - valahogy mégis olyan boldognak látszanak. Izgat a dolog: mitől olyan csuda boldogok ezek? Van valami titkuk, amit mi, többiek nem értünk és nem ismerünk? Kimaradunk valami különleges jóból? Persze, olvastam és hallottam én már sokat arról, hogy ez milyen veszedelmes dolog, és hogy ilyesmibe sok fiatal bele is pusztul. Én nem szeretnék soha olyan mélyen belemerülni, hogy az már rám nézve veszedelmes legyen - de úgy gondolom, csak úgy kísérletképpen, egyetlen egyszer nekem is ki kellene próbálnom, miféle dolog is ez. Úgy tudom, a Bibliában is van ilyen mondás, hogy »mindent megpróbáljatok«, - attól még igazán nem lesz rabjává az ember. Az egyik ilyen »becsavarodott« osztálytársam nagyon rábeszélt, hogy próbáljam meg, mert csodálatos élményben lesz részem, és meg is mutatja, hogy kell ezt csinálni. Még gondolkodom rajta. Érdekel is, félek is tőle. Mit gondolsz, mit ajánlasz? Azért fordulok hozzád, mert már idősebb vagy, többet tapasztaltál - meg aztán megbízható, jó barát is vagy és nem fogod a dolgot kifecsegni. Tudod, ezt sem a szüleimmel, sem a tanáraimmal nem beszélhetem meg, ezért gondoltam rád. Üdvözöl Ervin Kedves Ervin! Leveled éppen legjobbkor érkezett, mert a napokban találkoztam valahol egy 19 éves fiúval, akivel megbarátkoztunk, és valahogy bizalma lett irántam és beszélni kezdett az életéről. Abban, amit önmagáról elmondott, körülbelül benne is van a válasz a kérdésedre. Nevét úgy sem mondom meg, így hát azt hiszem, nem élek vissza belém vetett bizalmával - de esete feltétlenül tanulságos. Szülei elváltak, családi körülményei úgy alakultak, hogy egy gazdag nagybátyjához került, aki tömte pénzzel, és szabadjára engedte. Arra sose ért rá, hogy foglalkozzon unokaöccsével, számonkérje dolgait, ellenőrizze, merre jár, mit csinál. Csatangolásai során olyan fiatalok társaságába keveredett, akiknek életében két dolog volt fontos: a szex és a heroin. A csoport főleg olyanokból állt, akiknél a családi körülmények rendezetlenek voltak, vagy nem is volt családjuk. Időnként alkalmi munkát vállaltak, lopkodtak, csavarogtak, da akadt köztük olyan is, akinek milliomos szülei küldözgették a pénzt. Cigaretta, ital volt az első lépés - ez meg is maradt náluk -, de emellett aztán fokozatosan rászoktak a heroinra. Méregdrágán vették meg feketén zugpiacokon azokat a kristályokat, amelyeknek az oldatát aztán saját maguk fecskendezték injekciós tűvel a vénájukba. Volt, aki heroinhatás alatt még dolgozott is; volt, aki alvajáróként ógyelgett, s volt olyan is, aki már naphosszat mozdulatlanul hevert, mint egy darab fa, teljesen eszméletlenül. »Ami engem illet - mondta a fiú -, a cigarettánál kezdtem és eljutottam a heroinig; három hónapig voltam a rabja. Hogy milyen érzés is heroinhatás alatt lenni? Én valahogy olyan teljesen könnyűnek, gondtalannak éreztem magam; az ember ilyenkor érzésben, képzeletben szabad és boldog, tökéletesen gátlástalan, nem terheli semmi felelősség, nem törődik semmivel a világon, nem érdekli semmi. Mintha repülne a magasba - közben pedig bénultan, bambán hever a földön ... Ennek az a rettentő veszélye, hogy 95
