Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
Ekklésia (Gyülekezet) által. Milyen szomorú képet tárhatunk eléjük, amikor azt látják, hogy a Gyülekezet tagjai mennyire közömbösek elhívásuk, kiválasztásuk nagyságát illetően. Hidegen hagyja őket, nem dobogtatja meg, nem forrósítja át szívüket, nem serkenti méltóbb járásra. Kell a helyes elmélet, mert helyes tanítás nélkül nincs helyes járás. A tanítás azonban önmagában kevés, mert minden elmélet annyit ér, amennyit abból meg tudunk valósítani. Oktatni a szellemi világ is tud, hisz a törvény is az ő közvetítésükkel adatott (Gál 3,19), de ők a kivitelezésre kíváncsiak. De nem egyszerűen Isten bölcsességéről van szó, hanem az Ő »sokféle« bölcsességéről. A görög poikilosz szó jelentése: KÜLÖNFÉLE, sok fajta, mint az lPét 1,6-ban vagy 4,10-ben. A Szeptuagintában egyik jellegzetes hely, ahol előfordul, az lMóz 37,3. Ott József ruhájával kapcsolatban ezt olvassuk: »cifra ruha« (Károli), »tarka ruha« (új ford.). Itt az Ef 3,10-ben a szó fokozottabb alakja szerepel azzal, hogy a polü = SOK szót hozzáadja. Tehát: polüpoikilosz = SOK-KÜLÖNFÉLE, ami talán a mi tarka-barka szavunknak felel meg a legjobban. Csak itt fordul elő a Szentírásban. Még a klasszikus görögben találkozunk vele, ahol egy bonyolult, összetett mintákból álló ruhára vagy festményre vonatkozott. A szavak szuperlatívuszos alakjainak használata az Efézusi levélben arra hívja fel a figyelmet, hogy emberi szavakkal, fogalmakkal alig kifejezhető dolgokról van szó, mint pl. az Isten bölcsessége, ami az Ekklésia összetételében, a tagok életében oly tarka-barkán nyilvánul meg. Összképében azonban - amit ma még csak Isten lát - csodálatos alkotás, ami méltó műve lesz az egyedül bölcs Istennek. Szabad ezt nekünk is reménységben látni és megtalálni helyünket, feladatunkat ebben a képben. M.S. BIBLIAI SZIMBÓLUM HOLD = A sötétség uralma A hold »a kisebbik világító test«, mely »éjjel uralkodik« (lMóz 1,16). Szolgálata bizonyos időre szól (Zsolt 104,19). Éjszaka szertejár az erdő minden vadja (Zsolt 104,20), és csak akkor húzódnak vissza, ha fölkel a nap (22.v.). A hit ebben az Igében többet lát természetrajzi ismertetésnél. Tudja, hogy Istennek minden Igéje a Szent Szellemtől ihletett és életet adó. így ez a rövid zsoltáridézet is prófétai képet nyújt a jelenlegi világkorszakról, amelyet Pál is »éjszakának« nevez (Róm 13,12). A 22. és 23. versek a messiási birodalmat jellemzik, amikor az ember, ti. Krisztus munkába indul, és az állatok, ti. a sötétség hatalmai barlangjukban tanyáznak. A Jel 12,1 asszonya, akinek a hold a lába alatt van, Isten népe, amely egyszer majd legyőz minden sátáni hatalmasságot. Ugyanezt a bizonyosságot olvassuk magunkról a Róm 16,20- ban, ahol Pál ezt írja: »A békességnek Istene pedig hamarosan összezúzza a Sátánt lábatok alatt«. Míg Krisztus a Nap, tehát a nappal uralkodója, addig az ellenség a Hold, a sötétség fejedelme, amint azt a fenti két igerész összehasonlításából is láthatjuk. Hadd idézzünk itt még két Igét, és bízzuk kinekkinek a hitére, hogy úgy fogadja és értse, ahogy megvilágosodik előtte: az Ezs 30,26-ban ezt olvassuk: »A holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz«, és a Zsolt 148,3-ban az ihletett énekes felszólítja a napot és a holdat, hogy együtt dicsérjék az Istent. 92
