Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám

FIATALOK LEVELEZNEK dohányról, alkoholról Kedves Dani! Múlt hét végén egy vidéki rokonomat látogat­tam meg. Már odamenet a vonaton minde­nütt talpig állt a füst, még a diákkocsiban is, és józan embert alig lehetett látni. Ahogy aztán végigmentem a falun, azt láttam, hogy nemcsak az italboltok és környékük van tele részegekkel, de a buszmegállóban is, a presszóban is italt mérnek, s az ABC-bolt környéke is részegekkel van tele. Aztán, mi­helyt megérkeztem rokonomhoz, nyomban itallal kínált. A vasárnapi ebédnél együtt volt a család, és bármilyen téma került elő, valaki elkurjantotta magát: Erre iszunk egyet! Vagy: Hát már sosem iszunk? S már látni is alig lehetett a sűrű cigarettafüsttől. Tudom, or­szágszerte így van ez mindenfelé. Két kérdés foglalkoztat ezzel kapcsolatban: Hivő embernek szabad-e szeszes italt innia, dohányoznia - és tehetünk-e valamit azok érdekében, akik máris rabjai valamelyik szenvedélynek? Érdeklődéssel várom ezzel kapcsolatos gon­dolataidat, tapasztalataidat. Szeretettel ölel Jóska * Kedves Jóska! A kérdés, amelyet felvetsz, valóban égető világszerte, de nálunk különösen is. Töményszesz-fogyasztás dolgában világvi­szonylatban mi, magyarok első helyen ál­lunk. 1976-os adatok szerint a lakosság csaknem 20% -a rendszeresen látogatja a kocsmát, napi másfél deci tiszta alkoholt négyszázezer ember fogyaszt Magyarorszá­gon, az alkoholos elmebetegek száma öt­szörösére nőtt, a legtöbb közlekedési bal­eseteknek is alkoholizmus az oka. Valósá­gos népbetegség ez. Ha az Ige felől nézzük a kérdést, a Szent írás az alkohol hatásával kapcsolatban semmit sem rejteget. Feltárja az alkoholnak azt a hatását, amely bűnös természetünk különfé­le formában történő kiéléséhez vezet. A ré­szegséggel kapcsolatos első feljegyzéseket Nóéval és Lóttal kapcsolatban olvashatjuk (1 Móz 9,20-29 és 19,30-38). Heródes italo­zás közben élvezte Salome érzéki táncát s jutott el végül Keresztelő János lefejezéséig. Az alkohol sokféle nyomorúságot hoz az em­berre. Igazat kell adnunk a Példabeszédek könyve írójának: »Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fű­szeres bort kóstolgatni járnak. Ne nézd a bort, hogyan vörösük, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony, simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera« (Péld 23,29-32). Mint a kígyó, olyan alattomosan mérgezi meg az alkohol az egész szervezetet, míg fokozatosan tönkre nem teszi. És hány embert »vernek véresre hiába« kocsmai verekedések, bicskázások során! Rendszerint munkáját is hanyagul végzi, családját is tönkreteszi az alkoholista. Szólnak a Szentírás egyes helyei a bor ked­vező hatásáról is: »A bor megvidámítja a halandó szívét« (Zsolt 104,15). Pál apostol Timóteusnak azt ajánlja, hogy »éljen egy kevés borral, gyomrára és gyakori gyengél­kedésére való tekintettel«. Ez azonban nem lehet jogcím a szeszes ital mértéktelen fo­gyasztására. »Részegesek nem örökölhetik Istennek országát.« Borivásra nem testi szomjúság vagy kalória­­szükséglet indítja az embert, hanem bizo­nyos »emelkedettebb« lelkiállapot elérése, a nyomasztó valóság fölé emelkedés vágya. Isten egészen más módon akar minket fele­melni és feltölteni: »Ne részegedjetek meg, mert a borral léhaság jár együtt, hanem telje­tek meg Lélekkel« (Ef 5,18). Pál arra is világosan rámutat, hogy kétféle pohár közt kell választani annak, aki érzi, mekkora hatalom áll mindkét pohár hátteré­ben: »Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát!« S milyen nehéz az »ördög poharát« elhajítani! Sokan inkább dobják el maguktól családjukat, állásukat, értékeiket, 62

Next

/
Thumbnails
Contents