Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
FIATALOK LEVELEZNEK dohányról, alkoholról Kedves Dani! Múlt hét végén egy vidéki rokonomat látogattam meg. Már odamenet a vonaton mindenütt talpig állt a füst, még a diákkocsiban is, és józan embert alig lehetett látni. Ahogy aztán végigmentem a falun, azt láttam, hogy nemcsak az italboltok és környékük van tele részegekkel, de a buszmegállóban is, a presszóban is italt mérnek, s az ABC-bolt környéke is részegekkel van tele. Aztán, mihelyt megérkeztem rokonomhoz, nyomban itallal kínált. A vasárnapi ebédnél együtt volt a család, és bármilyen téma került elő, valaki elkurjantotta magát: Erre iszunk egyet! Vagy: Hát már sosem iszunk? S már látni is alig lehetett a sűrű cigarettafüsttől. Tudom, országszerte így van ez mindenfelé. Két kérdés foglalkoztat ezzel kapcsolatban: Hivő embernek szabad-e szeszes italt innia, dohányoznia - és tehetünk-e valamit azok érdekében, akik máris rabjai valamelyik szenvedélynek? Érdeklődéssel várom ezzel kapcsolatos gondolataidat, tapasztalataidat. Szeretettel ölel Jóska * Kedves Jóska! A kérdés, amelyet felvetsz, valóban égető világszerte, de nálunk különösen is. Töményszesz-fogyasztás dolgában világviszonylatban mi, magyarok első helyen állunk. 1976-os adatok szerint a lakosság csaknem 20% -a rendszeresen látogatja a kocsmát, napi másfél deci tiszta alkoholt négyszázezer ember fogyaszt Magyarországon, az alkoholos elmebetegek száma ötszörösére nőtt, a legtöbb közlekedési baleseteknek is alkoholizmus az oka. Valóságos népbetegség ez. Ha az Ige felől nézzük a kérdést, a Szent írás az alkohol hatásával kapcsolatban semmit sem rejteget. Feltárja az alkoholnak azt a hatását, amely bűnös természetünk különféle formában történő kiéléséhez vezet. A részegséggel kapcsolatos első feljegyzéseket Nóéval és Lóttal kapcsolatban olvashatjuk (1 Móz 9,20-29 és 19,30-38). Heródes italozás közben élvezte Salome érzéki táncát s jutott el végül Keresztelő János lefejezéséig. Az alkohol sokféle nyomorúságot hoz az emberre. Igazat kell adnunk a Példabeszédek könyve írójának: »Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak. Ne nézd a bort, hogyan vörösük, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony, simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera« (Péld 23,29-32). Mint a kígyó, olyan alattomosan mérgezi meg az alkohol az egész szervezetet, míg fokozatosan tönkre nem teszi. És hány embert »vernek véresre hiába« kocsmai verekedések, bicskázások során! Rendszerint munkáját is hanyagul végzi, családját is tönkreteszi az alkoholista. Szólnak a Szentírás egyes helyei a bor kedvező hatásáról is: »A bor megvidámítja a halandó szívét« (Zsolt 104,15). Pál apostol Timóteusnak azt ajánlja, hogy »éljen egy kevés borral, gyomrára és gyakori gyengélkedésére való tekintettel«. Ez azonban nem lehet jogcím a szeszes ital mértéktelen fogyasztására. »Részegesek nem örökölhetik Istennek országát.« Borivásra nem testi szomjúság vagy kalóriaszükséglet indítja az embert, hanem bizonyos »emelkedettebb« lelkiállapot elérése, a nyomasztó valóság fölé emelkedés vágya. Isten egészen más módon akar minket felemelni és feltölteni: »Ne részegedjetek meg, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel« (Ef 5,18). Pál arra is világosan rámutat, hogy kétféle pohár közt kell választani annak, aki érzi, mekkora hatalom áll mindkét pohár hátterében: »Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát!« S milyen nehéz az »ördög poharát« elhajítani! Sokan inkább dobják el maguktól családjukat, állásukat, értékeiket, 62
