Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
Egyetlen feltétel 1Kor 15,14—20 Ha Jézus fel nem támadt, mikor sír mellett állasz, halálos ágyon fekszel, - vak éjtől nem menekszel. Ha Jézus fel nem támadt, ős mitológiákat ne őrizz elmerengve, bűvös körben kerengve! Ha Jézus fel nem támadt, hajítsd el Bibliádat! Ma jelképnek elég lesz: vers, dráma, film, regények. Ha Jézus fel nem támadt, nincs érvényes bocsánat. Tiport a győztes ármány Golgota sápadt árnyán. Ha Jézus fel nem támadt, hiába »prédikálgat« tanúk sok nemzedéke immár kétezer éve. Ha Jézus fel nem támadt, templomkaput bezárhatsz. Hagyd önámítók népét, e nyűtt kötelet tépd szét! Ha Jézus fel nem támadt, nincs nyomorultabb nálad, mert értelmetlenné lett minden keresztyén élet. Ámde feltámadt, győzött! Futunk - s Ő megelőzött. Éltető erejével jó célba elvezérel. Hogy valóban feltámadt: első tanúk szavának igazát bizonyítja új emberek új útja. S mert valóban feltámadt, tűnnek félelmek, árnyak, zeng mélység és magasság, - fénylik a Bizonyosság. 5. J. A Szent Szellem a szellemünkben munkálkodik, a Sátán viszont a lelkűnkben. Arra nincs lehetősége, hogy munkáját az ember szellemében kezdje el, hatásköre az ember lelkére korlátozódik, a bukott ember lelkére, amely a régi teremtéshez tartozik. Isten azonban az ember szellemében munkálkodik, s így leszünk az újjászületés által új teremtéssé. »Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre« (2Kor 5,17). Jézus Krisztus mondja: »Aki hallja az én Igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe« (Ján 5,24). »Aki hisz énbennem, ha meghal is él, hiszed-e ezt?« (Ján 11,25-26). GONDOLATOK »Nemhogy Istent, hanem magunkat is csupán Jézus Krisztus által ismerjük. Az életet és a halált csak Jézus Krisztus által ismerjük. Jézus Krisztus nélkül nem tudjuk, mi az életünk, mi a halálunk, mi az Isten, és mik vagyunk mi magunk, így a Szentírás nélkül, amelynek egyetlen tárgya Jézus Krisztus, nem ismerünk semmit, és mind Isten, mind a magunk természetében csupán sötétséget és zűrzavart látunk.« (548) »Jó dolog kimerülnünk, belefáradnunk az igazi jó hasztalan kutatásába, hogy aztán kinyújthassuk kezünket a Megszabadító felé.« (422) Blaise Pascal 59
