Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám

megértse és felfogja. Az isteni dicsőségél­mény olyan mindent fölülmúlóan nagy, hogy minden besorolás, de az erre tett igyekezet is szellemi és lelki kereteinket mérföldnyire túlhaladja. Az újszövetség szemszögéből nézve talán még a következőket mondhatjuk: Az a hely, amely az Isten dicsőségének megfe­lel, ahol az Isten dicsősége áthalad és ahol az Isten dicsősége van - Krisztus, az Isten Fia. Zsid 1,3 mondja, hogy Ő az Isten dicsőségének a visszfénye és lényének ha­sonmása. És a szikla, amelyen Mózes áll­hatott, Krisztus (vő. lKor 10,4). Tökélete­sen és minden homálytól mentesen jut ki­fejezésre az Isten dicsősége Krisztusban. Az egész isteni ragyogás - mint valami csodálatos drágakőben - az Isten Fiában összpontosul és dicső fényének teljében ontja sugárözönét. Igen: »van hely én­nálam!« Az oltalmazó kéz és a kőszikla hasadéka egy rejtett történésre utal, olyan isteni tör­ténésre, amelynek végső titkát sohasem fogjuk megérteni. Kettéhasadt a kőszikla. Isten ítélete végre lett hajtva, az Isten ítélete a bűnön, Isten szörnyű ítélete Azon, aki a keresztfán függött. Isten ször­nyű ítéletét a saját Fián hajtotta végre. A kettéhasadt kőszikla lett a kőszikla hasa­­dékává, az üdvösség kősziklájává, amely­ben Mózes, sőt mindnyájan rejtve va­gyunk. Átvonult az Isten dicsősége, éspe­dig minden időkre, és az Isten minden követelménye számára Isten szentségét és Isten igazságosságát biztosította. Ez volt, ami istenileg történt dicsőségben, szent­ségben és igazságosságban. Emberi szem nem láthat ebbe bele és minden emberi értelemnek háttérben kell maradnia. »Van hely énnálam«, és »Hátulról meg­látsz engem«. Hátulról - ez azt jelenti, hogy az isteni történés a kereszt felé mu­tat, és innen, a kereszt felől látjuk meg az Isten Fiában az Isten dicsősége felénk ra­gyogó sugárözönét. Ez az a hely, ahol az Isten nekünk ma az Ő dicsőségét megmu­tatja. Theophilos Tanuljatok tőlem! Jézus felszólította hallgatóit, hogy szelídséget és alázatosságot tanulja­nak tőle. Elhagyta a mennyei dicsősé­get és emberré lett. Lemondott a jog­ról és tekintélyről, fegyveres hata­lomról és népszerűségről, s ehelyett meghalt, mint egy gonosztevő helyet­tünk, pedig azt a halált mi érdemeltük volna. — Lemondott az angyalok sere­geinek segítségéről, akik készenlét­ben álltak szabadítására, és ezzel telje­sítette Atyjának akaratát. »Megalázta magát a keresztfának haláláig« (Fii 2,8). Aki félelemből vagy restségből a ké­nyelmesebb úton jár és engedékeny, aki közömbösségből a másiknak előnyt ad, az ezért még nem szelíd. Az igazi szelídek ott mondanak le, ott mennek egy másik úton, ahol Isten akaratáról és dicsőségéről van szó: fél­nek a bűntől; nem akarnak veszeke­dést az alárendeltjeikkel, mint Ábra­hám és Lót; készek kivárni Isten ide­jét, mint Dávid. Nem a cselekedeteink, hanem az indí­­tóokaink határozzák meg, vajon va­lóban alázatosak és szelídek vagyunk­­в. Akkor viszont érvényes Jézusnak az ígérete: »Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet« (Mt 5,5). Anton Schulte vetés és aratás - evangéliumi folyóirat Megjelenteti negyedévenként (D. V.) az Evan­géliumi Kiadó, Hopfauer Strasse 44, D-7000 Stuttgart 80. Telefon: Stuttgart (0711) 73 29 26. A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt kéri, vagy akinek a címét megküldik. Bank­számlánk száma: 9336983 Deutsche Bank AG, Stuttgart-80 (BLZ 600 700 70). Druck: St.-Jo­hannis-Druckerei, 7630 Lahr 12, Postfach 5.

Next

/
Thumbnails
Contents