Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
sákból, hacsak nem fegyveres vadászról van szó, mindig a sasok kerülnek ki győztesen. A három havi etetés után következik az ■oktatási, a repülés és vadászás tanfolyama. Ez az időszak a legtanulságásabb a sasok életében. Az elhízott sasfiak, akik eddig fejedelmi kényelemben éltek szüleik meleg szárnyai alatt, nem akarnak kimozdulni a meleg fészekből, nem akarnak repülni tanulni. Ám a gondtalan életszakasz végéhez ért, kezdődik az új: a tanulás, a munka, a létért folytatandó küzdelem szakasza. A sasszülők erővel kezdik kényszeríteni fiókáikat a fészek elhagyására. Hajtják, cibálják kifelé a fészekből a kis lustákat, hogy mozogjanak, fejlődjenek, repüljenek, de eredménytelenül. A kicsinyek minden erejükből belekapaszkodnak a fészekbe, tiltakoznak, nem akarnak megválni a kényelemtől, a kövérségtől. Ekkor a szülők szétrombolják a fészket, ledobálják a mélybe, és megkezdik fiaik oktatását. Ez az igazi légitorna! A sasszülő óvatosan karmai közé veszi fiát, szédítő magasba emelkedik vele, majd szándékosan kiejti a »kezéből«. A fióka kétségbeesetten kezd csapkodni szárnyaival, hogy le ne zuhanjon a feneketlen mélybe. Az anya gondosan figyeli fia küzdelmét. Amikor látja, hogy fia már teljesen kimerült s már-már zuhanni kezd, pillanat alatt fiacskája alá suhan, széles szárnyára veszi, s addig lebeg vele a magasban, amíg a kis itanuló« ki nem piheni magát. így folyik ez a dresszúra mindaddig, amíg a kis gyámoltalan sasból ki nem alakul a földi térségek és légi magasságok ura, a félelmet nem ismerő vadász, akitől rettegnek majd nemcsak a kis rágcsálók, de még a ravasz rókák és a gonosz farkasok is. Az oktatás végeztével az ifjú sasok búcsút vesznek szüleiktől és világgá repülnek. Megkezdődik életükben a vándorlás időszaka. Bejárják a világ összes kontinenseit, országait, hegyeit-völgyeit. Ez a hazátlan vándorlás a teljes kifejlődés és családi életre való megérés időszaka, 10-12 évig tart. Aztán következik a párválasztás és családalapítás, az új sasnemzedékek létrehozatala és felnevelése« - fejezte be beszédét a sasok királya. Vonjuk le magunknak a rövid tanulságot! Az Ezékiel prófétánál (10. rész) szereplő, sasszemekkel és sasszárnyakkal rendelkező kérubok az isteni mindentlátást és világok feletti mindenható uralmát jelképezik. A sasszülőknek kicsinyeik iránt tanúsított eszményi gondoskodása és oltalmazó szeretete Isten szeretetéről beszél, amellyel Ő is körülveszi nemcsak az emberek, hanem a növények és állatok világát is. A gondviselő Isten a sashoz hasonlítja magát. A meleg fészek szétdúlása és szélnek eresztése nagyon fájhat a fiókáknak, és egy ideig nem értik a szülők »kegyetlen« viselkedését, akárcsak mi, emberek. Zúgolódunk, panaszkodunk, lázadozunk, vádolunk Istent és embert, ha elvesztettük a puha, meleg fészket, a dús táplálékot, a kényelmet, a rangot, a hírnevet. Ki vagyunk dobva a mélység fölé. Kétségbeesetten vergődünk a végkimerülésig. Már-már lezuhanunk a mélybe, s menthetetlenül elpusztulunk. De íme, nem zuhantunk le, nem semmisültünk meg. A hajszálunk sem görbült meg, épek, egészségesek vagyunk. Csoda történt! Isten láthatatlan keze lenyúlt felénk, kiemelt a veszélyből, szárnyára vett, megpihentetett és biztonságba helyezett. Isten csak megtanított bennünket repülni, küzdeni és bízni. A szárnyainkban felhalmozódott zsírtömeget izomrendszerré alakította át. Azt akarta, hogy ne hízott kacsákként tipegj ünk-topogjunk a föld pocsolyájában, hanem aranysasokként szálljunk szédítő magasságokba Isten felé. Az ifjú vándorsasok is eszünkbe juttatják életünknek azon éveit, amikor árván jártuk az élet útját meghitt testvéri közösség vagy szerető élettárs nélkül. Az életnek ez a szakasza tele van kísértésekkel és megpróbáltatásokkal, de ugyanakkor sok becses élménnyel és tapasztalattal, amelyek majd hozzájárulnak szellemi életünk kialakulásához. Ebben az időben igen fontos a helyes irány megválasztása s követése egy egész életen át. Ekkor kell féltő gonddal kérni kérdéseinkre az Úr tanácsait, alázatos lélekkel meghallgatni öreg, tapasztalt testvéreink tanácsait és követni azokat. Az Ige szerint - egy ifjú fejének kedves ékessége és nyakának 121
