Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
SZERELEM * HÁZASSÁG * CSALÁD HÁZASSÁG - ISTEN GONDOLATAI SZERINT »Nem jó az embernek egyedül lenni. . .« (1 Móz 2,18) Mi az Isten gondolata a házasságról, férfi és asszony egymással együtt való életéről? Bizonyosan fontos éppen a mai időkben ezzel a kérdéssel foglalkozni, hogy világos, biblikusán megalapozott képet kapjunk a mindenütt eluralkodó bizonytalanságban. Vizsgálódásunkat ott kezdjük el, ahol a Bibliában először van szó erről a témáról. Miután Isten az embert - Adámot - megteremtette, megállapította: »Nem jó az embernek egyedül lenni« (1 Móz 2,18), és elhatározta, hogy segítőtársat, hozzá illőt, hasonlót fog melléje állítani, teremteni. Az Ádámnak megfelelő segítség, aki lényegileg hozzá illett és az ő szintjén állt, »belőle« teremtetett, és azután vitte Isten oda őt hozzá. A teremtésnek ezzel a sorrendjével Isten egyszersmind lerögzítette akaratát is a férfinak az asszonyhoz való helyzete (és fordítva is) tekintetében. Évát »segítőtársként« Ádám után alkotta meg, »nem a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért« (1 Kor 11,9), így magyarázza ezt Isten Igéje az Újszövetségben. Mégis mindenekelőtt hadd tegyünk még valamit Istennek ehhez a megállapításához: »Nem jó az embernek egyedül lenni«. Amikor egyedül állunk valamilyen feladat előtt (mindegy, hogy az Úr munkájáról, vagy világi jellegű feladatról van szó), sokszor elcsüggedünk és elbátortalanodunk. Ez történt Illéssel, amikor azt gondolta, hogy csak ő egyedül maradt meg (1 Kir 19,14). Maga az Úr Jézus is Gecsemánéban, tusakodó imádságában kívánta volna a tanítványok melléje állását (Mt 26,36-46). Újszövetségi gyülekezetekben helyes és biblikus szokás, hogy különleges feladatokat két férfi testvér együtt vállal el, s közben kölcsönösen támogatják, erősítik és kiegészítik egymást. Ezt Isten kezdettől fogva tudta, és a házasságban, a legkisebb emberi közösségben, a közösség fejéhez »segítséget« rendelt. S itt föltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy Isten akarata szerint a teremtés rendjében a sorrend is döntő, és ahhoz is igazodni kell. Isten Igéje a férfinak adja az elsőséget, azonban ezzel együtt a felelősséget is. A szerepek kiosztásánál Isten a férfit és az asszonyt helyzetük, helyük betöltéséhez szükséges képességekkel ruházta fel. Aki nyitott szemmel figyeli azt a helyzetet, amely a mi »modern« korunkban az isteni rend semmibevételével a szerepek eltolódásából, sőt fölcseréléséből adódik, az látja az ebből keletkező nagy nyomorúságot. Isten gondolatai örökérvényűek és mértékadók, és aki áthágja azokat, viselni fogja a következményeket. Azonban az a tény, hogy a férfinak az első hely adatott, nem jelenti azt, hogy a házasságban despotaként, kényúr módjára kell uralkodnia. Itt Pál apostolnak az efézusiakhoz írt szavai érvényesek: »Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeiteket . . .«, és ennek alapjaként a mondat második fele így szól hozzánk: » . . .miképpen a Krisztus is szerette a Gyülekezetét és önmagát adta érte« (Ef 5,25). így áll előttünk Isten terve a férfi és asszony házasságban való élésére a két gondolatban: a férfi mint fej - ahogy Krisztus feje a Gyülekezetnek, és másik oldalon a férfi szeretete az asszony felé - mint Krisztus szere te te a Gyülekezethez. Ahol ez az 117
