Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
A kövületek és egy logikus végkövetkeztetés A kövületek (fosszíliák) az elmúlt idők állatainak és növényeinek megkövesedett maradványai. Különösen ismertek a solhofeni palában vagy a Darmstadt melletti Messel-barlangban talált leletek. Egyik klasszikus példájuk az archeopteryx vagy ősmadár, amelynek három megkövesedett példányát találták meg. Ennek az ősmadárnak a szárnyain karmok voltak, és a hüllőkéhez hasonló fogakkal rendelkezett. A fejlődéselmélet szerint ez az állat lett volna az összekötő tag a hüllők és madarak között. Éppúgy lehetett ez azonban egy ritka, ma már kihalt madárfaj. A fejlődéselmélet képviselői a kövületek keletkezéséhez igen hosszú időtartamot feltételeznek (egészen ötmilliárd évig terjedően). Tény azonban az, hogy normális körülmények között egyáltalán nem keletkeznek fosszíliák, mert a korhadási, rothadási és bomlási folyamatok megakadályozzák ezt. így például keleten egyetlen oroszlánkövületet sem találtak, holott történelmi tény, hogy ez az állat előfordult ott. Kövületek csak akkor keletkeznek, ha valamely élő szervezettől hirtelen megvonják az oxigént, s egyúttal erős nyomás alá kerül. Példa: Pompeji és Herculaneum a Vezúv kitörésekor. A kövületek nem egyenletes elosztásban fordulnak elő, amit pedig normális körülmények között el lehetne várni, hanem olykor szabályszerű »tömegsírokban«. Egyes állatokat éppen zsákmányuk lenyelésekor lepett meg valamilyen katasztrófa. A fosszílialeletek alapján tehát olyan eseményeknek kellett végbemenniök, amelyek során állatokat vagy növényeket, sőt néha egész erdőket (széntelepek) hirtelen iszaprétegek borítottak el. Ezek azután viszonylag rövid időn belül nagy nyomás alatt megmerevedtek és megkövesedtek. Ilyen lehetőség fennállt egy világméretű özönvíz esetén, mint ahogy azt a Biblia leírja. Ha pedig ez az eset - és nem kevés tudós vallja ezt -, akkor a kövületek nem a fejlődéselmélet bizonyítékai, hanem az özönvízé, ezzel azonban érvek a Biblia igazsága mellett. A fejlődéselmélet tehát egyáltalán nem bizonyított tény, ahogyan azt állítják, hanem csupán kísérlet arra, hogy Isten nélkül magyarázzák meg a természet keletkezésének történetét, beleértve az embert is. Mindennek ellenére a fejlődéselméletet általánosságban elfogadják és az iskolákban tanítják. A Biblia tudósítását a teremtésről naiv mesének mondják és megmosolyogják, pedig tárgyilagos, és tudományos szempontból hitelt érdemlő alternatívát kínál. Hálát adok Istennek, hogy csodálatosan alkotott engem: »Csodálatosak a Te cselekedeteid, és jól tudja ezt a lelkem« (Zsolt 139,14). Günter Seibert Irányító nyomok Osztályfőnökünk egy síkirándulásra vitt el minket. Erdőkön, mezőkön és hegyeken át haladtunk. Az útról már régen letértünk. De előttünk volt egy nyom, ezt követtük. Tanárunk hirtelen megállt és olyasvalamit mondott nekünk, amit nem tételeztünk volna fel róla: »Állandóan egy nyomot követünk. Senki sem ismeri azt az embert, aki azt húzta; de egyikünk sem állíthatná azt, hogy az az ember nem létezik. így van ez Istennel is. Senki sem látta öt. De Istennek vannak nyomai, amelyeket felismerhetünk. Láthatjuk azokat a népek vagy az egyház történetében, és mindegyikünk a saját életében is. Gondoljátok végig az életeteket ilyen szempontból! Az én életemben ott van Jézus nyoma is. Nem tudom, mi lett volna az életemből enélkül . . .« A.D. 110