Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
ISTEN ES EN Mit írna a hal a vízről? Hogy selymes, tiszta, nélkülözhetetlen, nem tudja, hol húzódnak a határai? A hal úszik benne, esze ágában sincs állítani vagy tagadni a víz létét, ha egyszer megértette, hogy ő a víz miatt hal; úszik benne. Istenről nehéz szólni, írni még nehezebb. Az ember blaszfémikusan, tökéletlenül csikorog, ha a Mindenség Alapjáról akar mondani valami lényegeset. Gondoljuk meg: mi lényeges? Mi az, hogy Mindenség? Mi az, hogy Alapja? . . . »Benne élünk, mozgunk és vagyunk.« A hal arról, hogy úszik, tudna írni is. De a vízről, amit a legjobban »tud«, mert áthatja a sejtjeit is, a vízről csak a hit nyelvén szólhat hitelt érdemlően, mert hinni annyit tesz, mint élve megismerni, átélni a »lét teljes átfordulását« (Ratzinger), így létből nyitott, értett létbe lépni. Isten a lét »Értése«. Isten az, akiért érdemes kimondanom, Örök karácsony Örök karácsony vágya hordoz, adventi lélekkel megyek, szívemben elsüllyedt harangok: felejtett igék zengenek Valakiről, Ki újra eljön, ahogy régesrég megjelent. Dicsőség fenn a magasságos mennyben ISTENNEK, AKI SZENT. Belülről zeng az angyalének, a Csillag is itt benn ragyog. Előderengnek régi fények és elveszített angyalok. »Megtartó született ma néktek . . .« A földön békesség legyen! A test felett lebeg a Lélek, a bűn felett a Kegyelem . . . F.L. hogy »én«. Akinek megunhatatlan dicsőítése az Ó-szövetséget túlélővé, az Újszövetséget örökké, a világot művelhetővé tette. Ha magamat dicsőítem, szavaim elrohasztanak. Ha Istent dicsőítem, már a puszta elhatározás is fölemel, kitölt, örömet ad, megnöveszt. Istent fejtegetni kevés. Tudósán beszélni róla lehet hűvösen is. Szeretni őt - okos önszereteten túl - bölcsesség. Dicsőíteni emberhez méltó. Imádni, ez az Isten »hullámhossza«, s valójában az egyetlen teljes, kiüresítő, végleges »lét-átfordulás«, a szentek himnuszélete, szenvedésük virága, szívüknek üveg-átlátszósága, boldogsága, előleg-halála. Mi ez az imádat? Nem a rabszolga gyötrelmes hódolata a hatalom előtt, hanem a fölmagasodó lélek izzása. Isten embere akkor is állva imád, ha arcra borul. Isten a Szeretet. Nem is tehetett mást, mint hogy teremtett, szeretetből kizúdította magából a világot, örök örömre szánva. Nem is tehet mást, mint hogy tovább szeret. Nem is fog mást tehetni, mint hogy viszszafogadja magába a világot, ezt a paradicsom-gyermekkorú, kérdéses, lebegő, kimondhatatlan világot a kimondható Isten. A kimondható Isten - Jézus Krisztus. A Föltámadott, a munkatársam, az igazság, a Szent, Isten ajándéka önmagának. Aki minduntalan áttöri a fogalmait valamivel, ami lobog, szétszórja megelégedettségemet valamivel, ami fájdalmas. Aki megfenyít, elém tolja a szavakat, bogarakkal, kiskorúakkal és véletlenekkel tanít meg a törvényeire. Istennek vannak törvényei, mint az embernek útjai. Ahol a sokfélék egy-be halmozódnak, ott, Istenben mindenkit és mindent szeretni remélek. Isten fölment magamtól, mégis egyedül Ó az, aki miatt meghökkent alázatossággal szeretem magamat. Boldog az az ember, akiben Isten elidőz Istennél. Vasadi Péter költő (Vigilia 1977.) 107
