Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
A csodálkozás bűnei »Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment és csodálkozott magában a történteken (Lk 24,12). Elifáz is jól tudta, hogy Isten »hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul« (Jób 5,9). A 78. zsoltár írója boldogan vallja, hogy nem titkolja el a következő nemzedéktől az Úr csodáit. A Zsidókhoz írt levél külön szól azokhoz, akik megízlelték az eljövendő világnak az erőit, csodáit. Isten csodálatos dolgaival telve a föld és telve gyermekeinek szíve. Az Úr minket ámulatból ámulatba vezet, amikor gyermeki egyszerűséggel követjük Őt. Igazán álmélkodni és a csodák világában járni csak a gyermekek tudnak. Van azonban olyan csodálkozás is, amely bűnös. Csodálkozás, amely nem dicsőíti Istenünket, hanem szomorít ja Őt. Ilyen csodálkozás volt Péteré is az üres sírnál. Pál csodálkozását meg lehet érteni, hogy Elég 2Korintus 12,9a Nem kevés, nem sok .. . elég. Az Atya kegyelme mindenre elég. Ezzel erősíti szíveinket, ebből élünk, ez tart meg minket hit által. És ez is ajándékI Hiába minden emberi szándék, alulról feltörni a mennybe, így sose jutnánk kegyelembe. Hiába az erőlködés, hiába a törvényeskedés, szertartások, önkínzó fegyelem, ha felülről le nem hajlik: a Kegyelem. Ez a kegyelem, mielőtt kérted, Krisztusban már lehajolt érted. Bűnös, ragadd meg, fogadd el bűnbánó, boldog szíveddel. Fejszés András meglepte, milyen gyorsan más evangéliumra hajlottak a galáciaiak (Gál 1,6). Az is érthető, hogy Pilátus nem jutott túl (Jézust látva) azokon a csodálkozásokon, amelyek nem vitték őt élő hitre, csak a kézmosó tálig. S amikor két hirtelen megbátorodott ember elkérte Jézus testét és temetni készült, Pilátus csak azon csodálkozott, hogy: már meghalt volna? Amikor a századostól megtudta, hogy Jézus meghalt, átadta a halott Megváltót Józsefnek, és a csodálkozása is elmúlt. Amit Isten nekünk megmondott, annak a beteljesülésekor nem szabad nekünk elcsodálkozni. ítéletei mennek ma végbe a világban, nem csodálkozhatunk, ha gyötrő fájdalommal szemléljük is azokat. Szomorú, ha Isten gyermekei előtt a meglepetés erejével hat egy imádságnak hatalmas meghallgattatása, vagy a hivők közül valakin végbevitt istenítélet. Mindezek előre megírattak. Az ilyen csodálkozás kemény neve: kételkedés. Mindig erősen, egyszerűen, gyermeki biztonsággal kell állanunk Isten ígéretein. Péter pünkösd előtti életének természetes árnyéka volt ez a csodálkozás. Ne maradjunk ebben az árnyékban, akik Istennek Szellemét vettük és templomává szentelődünk. Mily rettenetes lesz azoknak a vallásos embereknek a csodálkozása, akik átélik majd, hogy feltűnik az Emberfiának jele az égen. Késői könnyekkel sír majd akkor a földnek minden nemzetsége. Vannak dolgok, amelyek mindvégig csodálatosak maradnak előttem. Ezek között az, hogy az Úr nekem is megjelentette magát s eszközévé tett. Gyakran vétkezünk, amikor csodálkozunk, és vétkezünk úgy is, hogy rajtunk esett nagy irgalmán nem álmélkodunk. Péter kételkedett abban, hogy Jézus él. Te bizonyos vagy benne, vagy csodálkozol? Menj és mondd el a feltámadott Jézusról szóló örömhírt, és e szolgálat közben majd ámulatból ámulatba esel. Z. J. 10
