Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám
Erich Sauer A JERUZSÁLEMI TEMPLOMTÉREN (1) Különleges ünnepi óra volt, amelyet korán reggel, közvetlenül Jeruzsálemből való elutazásom előtt teljesen egyedül »a Templom ormán« eltöltöttem. Jeruzsálem utcái még kihaltak voltak. A bazárok kezdtek lassanként kinyitni. A templomtéren egy lélek sem volt. »A templom orma« nem egy épület tetőgerincét jelenti — talán magáét a templomépületét —, hanem a templomtér délkeleti falának a szögletét, ahol a fal mélyen leféle tart, egészen a Jósafát völgyéig. Még ma is ugyanígy lejt meredeken a fal. Korábban, Jézus idejében, még nagyobb volt ez a mélység, kb. 180 m. A századok során ugyanis mintegy 16-30 méter vastag törmelék töltötte fel a Kidron völgyét. Valamikor egy sarok-torony is volt itt a fal szögletén, melynek romjai ma is láthatók. A két arab fiútól, akik felfedeztek és mindenáron csatlakozni akartak hozzám, elég gyorsan megszabadultam, így teljesen egyedül voltam a templom ormán, a tágas templomtéren, és felejthetetlen történelmi csendes órát élhettem át. Ember nem volt látható. Csak a szikladómban volt a mohamedán mecset-őrség, de nem a mecseten kívül, hanem azon belül. * Jeruzsálemet a templomtéren kell átélni, mert Jeruzsálem maga a templom. Aki a templomteret nem látta és egyúttal történelmileg meg nem értette, az nem »látta« Jerzsálemet a maga valóságában, még ha hosszú időt töltött is ott. Időpont: a müezzin első és második imára hívó kiáltása közt. Előttem a hatalmas templomtér és a szikladóm a Mórija sziklával mint főszentéllyel. Mellettem balra a templomkörzet másik nagy építménye, az El-Aksa mecset, az egész templomtér legterjedelmesebb épülete, körülbelül Salamon egykori palotája helyén. Jobbra átellenben, a Kidron-völgy másik oldalán, az Olajfák hegye az orosz ortodox harangtoronnyal. A százados falak egyik hasadékán át délfelé nézek, ellátok egészen a Sión hegyéig, ahol egykor a Jebuzeusok vára állott, amelyet Dávid elfoglalt. S mindez aranyló napsugárban fürdik. Fölötte a felhőtlen reggel mély kék ege. Csaknem négy évezred hatalmas eseményei vonulnak el lelki szemeim előtt, olyan események, amelyek éppen ezen a helyen játszódtak le. Gyakran foglalkoztam Jeruzsálem és a templomtér történetével. És most úgy tűnik, mintha itt a templom ormán üdvtörténeti és világtörténelmi látomásom lenne, mintha a kövek és falak beszélni kezdenének körülöttem, és ez a szentséges hely sorra felvonultatná azokat a személyeket és eseményeket, amelyek által ez a hely a keresztyénség előtti egész történelem legtiszteletreméltóbb helyévé lett. Még a nem keresztyén is — ha ismeri a templomtér történetét — kénytelen megvallani: az egész föld valamennyi országában nincs még egy hely, amelyen, mindössze egy ötöd négyzetkilométernyi területen, annyi hatalmas esemény játszódott volna le újra és újra, mint itt. Olyan, mintha egy egészen kicsiny színpadon fellépnének egy nagy vüág-dráma színészei — nem, nem színészei, hanem eredeti szereplői. Ez a tér itt a szemem előtt olyan, mint egy jelentéktelen kiterjedésű találkozó hely, ahol azonban 74