Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám
Légy kitartó . . . »Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat« (Préd 11,4). A Kánaánba előre küldött kémek felmérték ugyan a tej jel-mézzel folyó ország előnyeit, de súlyosabbnak látták a nehézségeket, akadályokat. Jobban figyeltek az akadályokra, nehézségekre, mint az Isten által nekik ígért lehetőségekre (4Móz 13, 1-3. 17-33). Aki csak a szelet figyeli: »nem érdemes vetni, úgyis széthordja a magot a szél« — s aki csak a fellegeket figyeli: »úgyis eső lesz, nem lehet aratni« -, annak végül nem lesz semmije! Isten ígéreteire kell figyelni inkább, azokban bízni jobban, és »az Istent ismerő nép felbátorodik és cselekszik.« Mindennapi munkában, tanulásban ne csak a nehézségeket lássuk, hanem számoljunk Isten segítségével, a Tőle kapott erővel, szeretetével, mellyel akadályokat elhárít. Emberekkel való kapcsolatban: ne mondogassuk, hogy kutyából nem lesz szalonna, nem érdemes érte egy lépést sem tenni! Ne mondjunk le emberekről, akiknél nehézségeket látunk, hanem Istenben bízva fáradozzunk értük. Vessük az evangélium, az igazság és szeretet jó magvait. Ne gondoljuk: ezekért semmit sem érdemes már tenni, ezekkel nem érdemes foglalkozni . . . Az Úr szolgálatában, Isten országa építésében, az evangélium ügyében: mi lett volna az egyházból 2000 év alatt, ha a nehézségekre néztek volna Isten gyermekei? Ószövetség népe — ősegyház — reformáció — kínai keresztyének . . . ne fáradjunk bele, ne veszítsük el hitünket, ha az Úr türelemre tanít! A zsinagóga-vezető Jairus Jézushoz fordult lánya ügyében, bizalommal. A háznép elkeseredve üzent: Meghalt a lányod, ne fáraszd a Mestert. Imaakadály: Úgyis hiába, az Úr __ sem segíthet itt már, ne fárasszuk Ót fölösleges zörgetésünkkel! De Izráel népe elfoglalta Kánaán földjét, és Jairus lánya is meggyógyult (Mt 7,7- 8). Ne a csüggedés, a nehézségeket felsoroló habozás népe legyünk, hanem a bizalom emberei. »Az Istenében bízó nép felbátorodik és cselekszik.« Kérüx * * * Bízd minden útad Arra s minden keservedet, Kinek hűséges karja vezet földet s eget. Ki felhőknek s a szélnek útját kirendeli, Az majd vezérli lépted, míg útját megleli. Az Úrba’ kell remélned, s jól mennek dolgaid. Az Ő művét szemlélned, s munkád megáldva itt. Ne aggódjék a szíved, sok gondod mitsem ér. Istent nem kényszerítheted - ad annak, aki kér. Engedd Őt kormányozni, mert Ő bölcs fejdelem. Oly sok jót fog kihozni, nem fogy csodád ezen. Ha majd méltón nevéhez, dicsőséggel teli, mindent jól s bölcsen végez, mi lelked terheli. Paul Gerhardt Az imádságban: 70
