Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
választás, amely az egész földi életre, még az örök életre is érvényes. Választanunk kell: 1. Elet és halál között Jézus az Elet Fejedelme életet hozott s kínálja azt minden embernek. Kéri, hogy higgyenek Benne. Figyelmeztet, hogyha valaki nem hisz Őbenne, az a halált választotta. - Választásodnak megfelelően jutsz az élethez vagy halálhoz. Felelj Jézus hívására alázatos bűntudattal, megtéréssel. 2. Isten és önmagunk között Az egész életre, örök életre szóló választásnak voltaképpen két indítója lehet: önmagunk vagy Krisztus. Más szóval: a Sátán vagy Krisztus. 3. Eletnevelés, életcél Az embernek tanítóra van szüksége, szabadon választhat tanítót. A szülők gyermekeik számára is választanak életkörülményeket, olvasmányokat s útirányt. Itt is az élet és a halál között történik a választás. A gyermekek elfordulhatnak Krisztustól, de ne legyen az a szülő hibája, bűne. 4. Elettárs, környezet Az élettárs helytelen megválasztása félelmetes következményekkel járhat. Ebben a kérdésben kell igazán szíwel-lélekkel az Úrhoz fordulni. A házasulandó ifjaknak, a férjhezmenő leánynak irányítóra, tanácsadóra van szüksége. A hibás választás tragédiához vezethet. Tökéletes vezetőre van szükség. Nehémiás példájából minden nehéz kérdésben tanulhatunk. Tanulhat belőle a házasságra készülő is. Amikor népének a súlyos helyzete szívére nehezedett, böjtölt és imádkozott. Királya felfigyelt bánatára, szorongására s megkérdezte: Nehémiás, téged valami bánt, mit tehetek érdekedben? Mit tett Nehemiás? Kiöntötte szívét a király előtt azonnal? Nem! Először Istenhez fordult. »És könyörögtem a menny Istenéhez« (Neh 2,4). A menny Istene az egyetlen, aki mindenek kezdetét és végét jól ismeri. Ne válasszon hát Isten gyermeke az Ő megkérdezése nélkül. Ilyen egyszerű? A kis csavart beillesztik a gépbe, és ott a helyén végzi küldetését. Nem gyötri gond és nem kísérti kétség: mire való az életem? Csak szolgál egyszerűen, csendesen. Ilyen egyszerű lenne az egész? „Mi leszel?“ A gyermek szemedbe néz: „Kocsis!“ „Cukrász!“ „Repülő!“ „Katona!“ S bearanyozza ezt a büszke tervet a szülők mosolya. Ók is szövögetik az álmokat, ha gyermekükre néznek. Álmodnak róla nagyot, szépet, sokat. Álmaik fenn járják a csúcsokat, de a valóság és az akarat annyiszor a mélyben marad. Míg egyszer a kérdés felébred, s döngetni kezdi a szívünk falát: Miért is élek? Tudnám legalább! Hol a cél? Hol az értelem? S boldog, aki elér a felelethez: Mert az Istennek terve van velem! Szívemben ezzel a szent felelettel megállók színed előtt, Istenem. Valaminek terveztél engem. Te segíts azzá lennem! Ha kiáltásnak, ha simogatásnak, akármi másnak. Bocsásd meg, hogy dacoltam, lázadoztam, és segíts engedelmesen terveidbe simulni mostan! Illeszd helyére kicsiny csavarod! Szolgál csendesen, ahol akarod: ahová rendeli az alkotó, örök isteni kéz. És ott a helyén álmélkodik rajta: Ilyen egyszerű mégis az egész?! Túrmezei Erzsébet („így leszel áldás" c. kötetből) 3
