Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám

módszert »mosolygyakorlat«-nak nevezni. A mosoly látható kifejezése a feloldódás­nak. Úgy gondolom, hogy a gyakorlása egyszerű, és mindenki könnyen elsajátít­hatja, aki magát vidám gondolatnak engedi át. Bármikor és tetszés szerinti ideig végrehajtható anélkül, hogy különleges pi­henő szünetekre szükség volna, mint más feszültség-feloldó eljárásoknál. Ennek a gyakorlásnak a hatása a vegetatív idegrendszerre a legtöbbször gyorsan ész­revehető. így szűnhetnek meg rövid mosolygás után az idegi eredetű fejfájá­sok, étvágytalanság, szívdobogás, fáradt­ság és más panaszok is. Az ideges magas vérnyomás süllyed és az alvás javul. A mosolygyakorlat kedvezően hat azokra a szervi megbetegedésekre, amelyeket a lelki dolgok is befolyásolnak. Aki ezt a gyakorlatot naponként szorgalmasan el­végzi, az megtapasztalja, hogy kimerült idegei váratlanul gyorsan megpihennek. Ha a szabadságunk szépnek és jónak ígér­kezik is, de hiányzik belőle az öröm, nem hozza meg a remélt felüdülést. Az idegek megpihenése és erősödése csak akkor kezdődik el, ha előbb öröm tölti el a szívet, még abban az esetben is, ha az elhelye­zés, az időjárás és a környezet nem a legjobb. Az, aki állandó félelemben és gondban él, aki újra meg újra izgul és bosszankodik, aki munkáját mindig haj­szában végzi, nem lesz képes mosolyogni, és ezért nem jut el idegfeszültsége feloldó­dásához. Ha azonban az örvendező gondolatok a döntőek a mosolygyakorlatnál, akkor a ke­resztyén embernek van leginkább lehető­sége, hogy idegeit lecsillapíthassa. Ö ugyanis mindenért hálás lehet, mert min­dent az ő Istenének kezéből fogad; min­denkor örülhet, még a legkisebb dolognak is, minden madárnak, minden virágnak, mert Isten teremtményét látja benne, és állandóan hozzá imádkozhat (1 Tessz 5,16-18). És milyen sok oka van naponta az örömre annak, aki magát Isten gyerme­kének tudja! Megtapasztalja, hogy az Úr-Valakiért Valakiért valamit meg kell tenni! Először - púp a háton, majd háborító kötelesség, végül nehéz zsák, mit görnyedezve kell cipelni valahová, s akkor derül ki csak róla, hogy telve arannyal, mikor elvittük már s letettük. Útonlevők, mi, megértjük-e még idejében, hogy életünkből az marad meg, amit másokért tettünk?! F. L ban való öröm az ő erőssége (Neh 8,10), hogy mennyei Atyja szereti őt, róla gondot visel és a helyes úton vezeti. Ennek az Istenben való örömnek a világ sokféle örö­mével szemben az a roppant nagy előnye, hogy a nehéz napokban sem tűnik el. Ezt Pál maga is megtapasztalta, különben a fogságban nem írhatott volna így: „Örülje­tek az Úrban mindenkor”, azaz minden helyzetben. A szangvinikus vérmérséklet bizonyára lényeges segítség lehet az Istenben való örömre és ezzel együtt a mosolygyakorlatra. De képtelen erre, mi­helyt öröme eltűnt! Csak a keresztyén tud - akinél az öröm a Szent Szellem gyümölcse - minden időben mosolygyakorlatokat vé­gezni és ezáltal idegeinek a szükséges rugalmasságot megadni, így tedd tehát kimerült idegeidet és álmat­lan óráidat Isten kezébe. Elsősorban azon­ban igyekezz az öröm által, amelyet Jézus Krisztus akar neked ajándékozni (Jn 15,11), meggyengült idegeidnek új erőt adni! Akkor megtapasztalod a Zsoltár igaz­ságát: „Aki jóval tölti be a te életedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé” (Zsolt 103,5). (Folytatjuk) 15

Next

/
Thumbnails
Contents