Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
egyúttal ígéretet ad az ember számára. Abban a pillanatban, amikor az ember vádlottként, ítéletre várva állt Isten előtt, természetesen nem kaphatott közvetlen ígéretet. Mégis, remegve bár, de hallhatta, hogy az őt megrontó felett kimondott ítéletben ott a reménysugár az ő számára. Jóllehet »az ősevangélium szemből nézve ítélet; a visszája azonban ígéret az emberiség számára«. A jövendölés értelme még homályos; mert ha a kígyó a Sátánt ábrázolja ki, akkor a kígyó »magva« nem lehetett más, mint azoknak a démoni és emberi lényeknek összessége, akik istenellenes »viperafajzatként« (Mt 3,7; 12,34; 23,33) az ördög oldalán állanak majd - tehát nem egyetlen lény, hanem a lények sokasága. Akkor azonban a párhuzamosan haladó szembeállítás összhangja azt követeli, hogy az asszony magva sem egyetlen személy, hanem az utódok sokasága legyen, mégpedig mindazok összessége, akik hisznek az asszonynak adott ígéretben. Csak közvetett úton sejthették az első emberek, hogy az asszony utódai egykor majd egyetlen személyiségben csúcsosodnak ki, mert amikor a jövendölés utolsó mondata azt mondja, hogy az asszony magva nemcsak a kígyó magvának, hanem magának a kígyónak a fejére tapos, arra a következtetésre juthatunk, hogy a kígyó magva is majd egykor egy személyben éri el csúcspontját. Csak ma, visszatekintve, a későbbi kijelentések, jövendölések és beteljesedések birtokában láthatjuk világosan (Ézs 7,14; Mt 1,21-23; Mik 5,2; Gál 4,4), hogy Isten itt első ízben beszélt Krisztusról, az Ő Fiáról, ha nem is kifejezetten, de beleérthetően (Róm 16,20; 1Jn 3,8b). Ó, mint az emberiség középpontja, egyúttal az asszony magvának is központja. Csak most értjük meg azt is, hogy miért nem szólt Isten »férfi« magvárói, miért beszélt »asszony« magvárói (vö. Mt 1,18); a »fejre taposásról« és »sarokmardosásról« szóló jövendölés pedig megnyitja a »Krisztus számára elrendelt szenvedés«-ről és az azt követő megdicsőítéséről szóló isteni kijelentések csodálatos sorozatát (1Pét 1,11). Már ebben megtaláljuk minden későbbi prófétai látás kettős jellegét - ti. hogy egy képben együtt láthatjuk Krisztus első és második eljövetelét (pl. Ézs 61,1-3 vö. Lk 4,17-20). Ebben az értelemben tehát az ősevangélium a messiási jövendöléseknek nemcsak ős gyökere, hanem az ősképe is. így az első ígéret egyúttal a legátfogóbb és a legmélyebb is. Az egész üdvtörténet és üdvrend benne van elrejtve. »Egyetemes, titokzatos és homályos, mint maga az ősidő, amelyhez tartozik. Mint tiszteletet parancsoló szfinx egy titokkal teljes templom romjai előtt, így áll csodálatos szentségében az elveszett paradicsom küszöbén. Csak nagysokára kezd el az izráeli próféták előtt derengeni a jelentése. De csak Szűz Máriának Fia, aki mindnyájunkért elszenvedte a kígyó mardosását, hogy mindnyájunkért rátaposson annak fejére, Ő fejtette meg ezt a szentek és próféták számára túl nehéz talányt azzal, hogy betöltötte azt.« Csak az ígéret Csúcspontja - maga az Immánuel - világította meg előttünk az ígéret tartalmát. »Az Ószövetség hieroglifáihoz az egyetlen kulcs az Újszövetség; az ősevangélium egyetlen magyarázója az evangélium.« Fent néhány gondolatot, részletet közöltünk Erich Sauer »Az üdvösség hajnalpírja« c. művének most elkészült fordításából, amely a Szentírás kijelentéseinek mélységeibe és csodálatos összefüggéseibe vezeti el az olvasót. Az ószövetségi üdvtörténetet fejti ki, s ezért nagyszerű kiegészítője a szerzőtől már korábban megjelent újszövetségi üdvtörténetnek, a »Megfeszített diadalá«-nak. »Az üdvösség hajnalpírja« DM 5,- vagy US $ 3,- önköltségi áron kapható 122
