Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
hogy egyetlen jelenlevő vagy jövendő történeti személyre vonatkoztassuk. Akkor gondolkozunk helyesen, ha megállapítjuk, hogy az eklézsia egész időszakát végigkíséri ez a jelenség. Az utóbbi időkben intenzitása növekedni fog:- növekszik a világ népei feletti hatalma. Ez minden totalitarizmus antikrisztusi lehetősége!- növekszik elhitető ereje. Propagandaapparátusa egyre megtévesztőbbé válik (jelek és csodák). A jézusi jövendölés arra is felhívja figyelmünket, hogy az antikrisztusinak nemcsak totális, császárkultuszos megjelenése van, hanem »vallásos kiadása« is. A »pusztákba és belső szobákba« hív (Mt 24,26). »Közülünk válnak ki« (ÍJn 2,16-22). Olyan zárt, titkos, szuggesztív erejű szektára kell gondolnunk, akik vallásos töltetű ellen-krisztusok. Miből ismerhetjük fel az igazi Krisztust? 1. Biblikusság: a teljes írás kontrollja. 2. Gyümölcsök: Gál 5,22. Az élet beszéde. 3. Testvériség: a keresztyének többségének véleménye, Isten népe állásfoglalása. Az antikrisztus önmagát isteníti, és az embert megveti. Krisztus az Atyára mutat, és az embert szereti. Második jel: Keresztyénüldözés világszerte. Az antikrisztus aktivitása szükségszerűen minden időben együtt járt az igazi keresztyének üldözésével. Ez is olyan jelenség, ami az eklézsia egész földi történetét végigkíséri. Az utolsó időkre az jellemző, hogy- extenzítása növekedni fog és az egész világra kiterjed,- intenzitása növekedni fog és az élet minden szektorára kiterjed (Mt £4,9). Ezért fel kell készülni arra, hogy 1. sok hittagadó lesz Mk 13,9.11-13. De 2. nem kell előre aggódni, mert lesz Aki segít Lk 21,12-19. Harmadik jel: Történeti katasztrófák (Mt 24,6-7). Háborúk, éhségek, földrengések mindig, mindenkor végigkísérték az emberi történelmet. A végidőre mindezek apokaliptikus méreteket öltenek. Félelmetes, de nem tudjuk elrejteni gon dunkat, ha az egyre totálisabb világháborúkra gondolunk.- A halottak mennyiségében- A fegyverek pusztító erejében- A pusztulás földrésznyi kiterjedtségében- Mindezek megsokszorozódásának hatványában úgy érezzük, hogy a csúcsponthoz érkeztünk. Ennél tovább »nem fejlődhetünk«. Az egyetemes öngyilkosság lehetőségéhez »fejlődtünk«. Korunkban minden technikai lehetőségünk megvan arra, hogy minden ember jóllakjon. Mégis: soha akkora éhínségek nem voltak és nem várhatók, mint korunkban. A nem-keresztyén gondolkozók is észlelik ezt a jelt: világunk soha nem látott krízishez érkezett. Pokolstatisztikáinkat a Jelenések könyvével ábrázolják korunk művészei. A keresztyén egzisztencia dialektikája: Mindezek megállapításakor a keresztyén- nem csüggedt pesszimizmust hirdet- nem a világ pusztulása fölötti kárörömet- nem rajongó, a világ vége várásának tétlenségét. A keresztyén tudja, hogy végül a szeretet győz. Ezért- ellenáll a történeti katasztrófáknak- imádkozik és küzd az igazságosságért a földön- dolgozik a világ több kenyeréért az éhség ellen. A harmadik jel: szeretetünket mozgósítja! Negyedik jel: világmisszió! Addig nem jön vissza az Úr, amíg minden nép meg nem hallja az evangéliumot a maga nyelvén (Mt 24,15; Mk 13,10). Ez a tendencia is végigkíséri az egyház egész történetét. A rádió, televízió, könyvnyomtatás révén ez az a »jel«, aminek beteljesedését módunkban áll siettetni. 108
